Kambodzsa távközlése tegnap, ma és ...holnap!? 

 1990 juliusában érkeztem Kambodzsa fôvárosába, Phnom Penh-be. Errôl a Dél-Kelet Ázsiai országról elôtte nem sokat hallottam, jószerével csak a vietnami csapatok bevonulásával kapcsolatban emlékszem egy-két ujságcikkre. Megérkezésemkor nagyon idegennek tûnt minden, ami nem is csoda hiszen elsô utam volt Ázsiába. Feladatom ellátásához jó kapcsolatot kellett kialakítanom a Posta Távközléssel foglalkozó területével, pontosabban az ott dolgozó emberekkel. Az évek során ez a kapcsolat elmélyült és a nyári szabadságok idején történt,  otthoni találkozók során kapott biztatás    -megismertetni a Rádiótechnika olvasóit Kambodzsa távközlésének helyzetével- realitássá vált. Ebben az évben már tudatosan gyüjtöttem és rendszereztem az anyagokat, céltudatos beszélgetéseket folytattam a témáról.  

 Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi állapotokat és a maguk helyén tudjuk azt értékelni, néhány évtizeddel vissza kell forgatnunk a történelem kerekét. A II. világháború, jószerével elkerülte a XVIX század második felében francia protektorátussá vált királyságot. A nagy gyarmatbirodalmak összeomlásakor, 1954-ben Kambodzsa is elnyerte függetlenségét és Norodom Szihanuk herceg, trónörökös lemondva a trónról, miniszterelnökként vezette az országot. El nem kötelezett országként Kambodzsa távol maradt a vietnami háborútól és nagyon gyors fejlôdésnek indult. A térség legfejlettebb országává vált, amit a 70-es évek közepén derékba tört a Vörös Khmer mozgalom gyôzelme. Négy éves rémuralmuk alatt, a Pol Pot nevével fémjelzett hatalom több mint egy millió embert gyilkolt meg, szószerint lefejezve az értelmiséget. 1979 után az alapoktól kellett mindent ujjáépíteni az országban. Ez a nemzeti tragédia, évtizedekkel visszavette Kambodzsa fejlôdését. 

 Az anyag gyüjtése során a legfontosabb beszélgetôpartnerem Lar Narath úr volt, a Kambodzsai Posta és Távközlési Minisztérium Nemzetközi távközlésért felelôs igazgatója. Ô 1960-ban, frissen végzett szakemberként került a Postához, ahol elôször telefonnal, majd az országon belüli rádiókapcsolatokkal foglalkozott. A 60-as években és a 70-es évek elején több alkalommal vett részt szakmai továbbképzésen, Vietnamban, Franciaországban és Japánban. Elmondása szerint, az 50-es 60-as években, Kambodzsa távközlése megfelelt a fejlôdô országok szinvonalának. A fôvárost mind a 20 megyei várossal, néhány vonalas, vezetékes telefonhálózat kapcsolta össze. A megyei városokban 50-150 vonalas kézi kapcsolásu telefonközpontok mûködtek. A fôvárosban egy francia gyártmányú 5000 vonalas központ mûködött. Az ország nem kapcsolódott a nemzetközi kábelhálózathoz. Az inter beszélgetéseket rövidhullámú rádiócsatornán, 30 Kw-os adóval bonyolították le, Saigon ( akkor még így nevezték ) illetve Hong Kong irányában, ahol kézikapcsolás utján csatlakoztak a nemzetközi hálózathoz. A telefonhálózat mellett, a tartományi központokkal állandó rádiókapcsolat segítette a kormányadminisztráció munkáját. A polpotizmus ténykedéséhez semmilyen elemi csapás pusztitása nem volt mérhetô. Lar Narath úr, aki maga is 4 évet töltött, családjától elszakítva, vidékre kitelepítve az erdôben, a legszerencsésebbek közé tartozik. Túlélte, és késôbb a családját is megtalálta. 1979 januárjában, Phnom Penh külvárosából járt be a Postára és megkezdte a túlélô munkatársak felkutatását. Még egy tucatnyian sem voltak, akik elkezdték a helyreállítást. Hónapokat vett igénybe az egyes megmaradt berendezések felkutatása, visszaszállítása /ami megmaradt azt módosították/, rendbetétele. Külön gondot jelentett a régi és az uj munkatársak képzése. Létrehoztak egy iskolát, ahol telefonkezelô, rádiókezelô, telefontechnikus és rádiótechnikus képzés folyt. Ennek folytatásaként azután a 80-as években, a legjobbak külföldön, Vietnamban, a Szovjetunióban, Magyarországon, az NDK-ban, Kubában és Csehszlovákiában tanultak tovább. 1979-tôl Kambodzsában polgárháború volt, melynek során a központi kormányzatot a vietnami hadsereg támogatta. Ez a háborús állapot természetesen meghatározta az ország gazdaságának fô súlypontjait és ezzel együtt a távközlés fejlôdését is. Ez szigorúan centralizáltan, a katonai érdekeknek alárendelve mûködött. Szinte kizárólag rövidhullámú rádióösszeköttetés élt a fôváros és a megyék között, a Vörös Khmer által itthagyott kínai berendezésekkel, kizárólagosan hivatali célra. A nemzetközi összeköttetést a Ho Chi Minh-várossal kiépített rövidhullámú A1 és A3 üzemmódú rendszer biztosította elôször, majd az 1981-ben, a minisztertanács épületére telepitett egy telefoncsatornás mûholdas állomás jelentette a továbblépést. Lar Narath úr kellemes emlékei között tartja számon az antenna és a rendszer beállitását és a sikeres beüzemelést. A következô nagy ugrás az 1987-ben felépített mûholdas földi állomás. A szovjet gyártmányú rendszer a Interszputnyik távközlési mûholdhoz kapcsolódott. A 12 méteres parabola antenna ( 1.sz. fénykép ) 6 GHz-en továbbította a jeleket a mûholdra és vette a 4 GHz-es sávban annak jeleit. Ez a rendszer lehetôséget biztosított 4 telefon + 1 telex + 1 TV csatornára a Szovjetunió irányába, 2 telefon + 1 telex csatornára Vietnam valamint 1 telefon csatornára Laosz irányában. A nemzetközi beszélgetéseket elôjegyzésre, a posta, kézi kapcsolással biztositotta. A helyi telefonhálózat tartósan a nyolcvanas évek elején helyreállított szinten maradt, a fôvárosban az 5000-es régi központot helyezték üzembe, amely még ma is mûködik. A városi kábelhálózat rettenetes állapotban volt, van, amelyet a mellékelt fotó ( 2 sz. fénykép ) is híven tükröz. 

 Az igazi nagy ugrást a fejlôdésben, a politikai konszolidáció irányába tett lépés biztosította: 1991-ben aláírták a Párizsi Békeszerzôdést. A négy harcoló fél megalakitotta a Legfelsôbb Nemzeti Tanácsot, hazatért az országba Norodom Szihanuk herceg, megkezdôdött az ENSz egyik legnagyobb és legköltségesebb békefenntartó akciója ( UNTAC ) a demokratikus és szabad választások megtartása érdekében.  A választások lebonyolitása után, 1993-ban, Kambodzsa államformája ujra a királyság lett, ôfelsége Norodom Szihanuk pedig a király. Ezeknek a változásoknak a hatására, mintegy varázsütésre, a fejlett országok elismerték Kambodzsát, diplomáciai kapcsolatokat létesítettek és ennek egyenes következménye volt a külföldi tôke érdeklôdésének növekedése.  

 Talán az egyetlen komoly kivétel volt ezalól az OTC -100%-ban ausztrál állami vállalat- volt, amely már 1990-ben a kambodzsai postával közös vállalatot alapitott a nemzetközi hálózathoz csatlakozás fejlesztésére. Nagyon gyors ütemben haladtak a munkálatok és elsô lépésként már az 1991-ben üzembe helyezték a 7,8m átmérôjû antennát, amely a 63 fokra keletre elhelyezett IOR szinkronpályás távközlési mûholdat használja. Az adó a 6 GHz-es sávban a vevô a 4 GHz-es sávban mûködik és Ausztrália irányába 90 telefon+ 1 telex, Thaiföld irányába 30 telefon, Szingapur felé 15 telefon + 1 számítógépes adat,  valamint Japán irányába 16 telefon összeköttetést biztositott. A mûholdas összeköttetéshez kiépítették a megfelelô hátteret is. Ez egy AXE-105 digitális központ, Gate Way-ként üzemeltetve, valamint az elôfizetôi oldalon két AXE-104-es digitális telefonkôzpont, ami az ehhez csatlakozo elôfizetôk számára, lehetôvé teszi a közvetlen nemzetközi (IDD) hivást is. Hihetetlen fejlôdés volt ez az itt élôk számára. Jelenleg a két AXE-104-es központon 1000-1000 elôfizetôi állomás van bekapcsolva IDD hivási lehetôséggel, mig a régi 5000-es központra mintegy 3800 elôfizetô kapcsolódik csak helyi hivási ( azonban bárhonnan hívható) lehetôséggel. Ebben az idôszakban jelentek meg az elsô nyilvános, mágneskártyás telefonállomások is, elôször a Központi Posta épületében, azután egyre több helyen a városban. Ma már 73 darab üzemel belôlük. ( 3 sz. fénykép ) Kérdésemre, hogy elôfordult-e ezen készülékek erôszakos eredetû meghibásodása, egyértelmû nemmel válaszoltak. Itt szeretnék szólni egy itteni, engedélyezett vállalkozási formáról is. Amennyiben valaki rendelkezik egy IDD vonallal, némi beruházás ( vásárol egy telefax készüléket) után, néhány négyzetméteres utcára nyiló szobában, garázsban un. Business Centert nyit. Innen bárki telefonálhat, küldhet faxot, vagy fogadhat ezen  a számon faxot. Mindezt, percenként 20-30 centtel drágábban, mint a hivatalos postai dijszabás. Igencsak virágzanak ezek a kisvállalkozások.  Nagyon érdekes üzletpolitikát takar az is, hogy a helyi hívások ingyenesek, a nemzetközi hívások viszont annál drágábbak, pl. Magyarországra 1 perc 3,80 USD-be kerül. Az elôfizetôk száma jelenleg a kábelhálózat 100%-os kihasználtsága miatt nem növelhetô tovább. A mai telefonhelyzet nem mondható rózsásnak, hiszen csak a lakosság 0,12%-a rendelkezik saját állomással. 

 A kábelhálózattal kapcsolatos gondokról Nong Borang úrral, a Posta,  Phnom Penh-i Vezetékes Hálózatának Igazgatójával beszélgettem, magyarul. Nong úr 1983-89 között Magyarországon tanult és a Gyôri Távközlési Fôiskolán végzett. A Magyarországhoz fûzôdô emlékei sokszor biztosítottak számunkra különleges elbírálást a napi munkák során. Nong úr csapatának a feladata a  telefon, telefax, telex és a PABX rendszerek beüzemelése, szervizelése és ezen keresztül a Phnom Penh-i kábelhálózat üzemeltetése is. E hálózat felujítása már évek óta szükségszerû és csak az anyagi lehetôségek hiánya késleltette a megkezdését. Nong úr elmondta, hogy 1994-ben sikerült megállapodni a JICA, japán céggel, a Phnom Penh-i telefonkábel hálózat felujításáról, ami valójában egy teljesen uj kábelhálózat kiépítését jelenti. A mesterterv elkészült az elmult év végére. A fényképen, ( 4 sz. fénykép ) Nong úr Phnom Penh térképén ismerteti a fejlesztés fôbb irányait. E szerint 1995. februárban kezdik meg az uj kábelek lefektetését -a munkálatok valóban megkezdôdtek, a napokban a saját szememmel láttam-  és ebben az évben a meglevôkön felül 10.000 uj elôfizetô bekapcsolására lesz lehetôség. A második ütemben, 1996-ban ujabb 10.000 uj elôfizetôt kapcsolnak majd be. Ezzel egyidôben  a francia kormány segitségével megkezdôdik, egy 6.000 vonalas korszerû digitális telefonközpont épitése Phnom Penh-ben. Ezek a munkálatok biztositják majd a rövidtávú igények kielégitését és ezen idô alatt határozzák meg a hosszútávú fejlesztés irányát. Az uj hálózat várhatóan megszünteti majd azokat a gondokat, amik ( a rosz vonalakon lévô sok kötés, korrozió miatti zajok, stb ) a telefax illetve telefonmodem mûködését sokszor lehetetlenné tették. Nong úr a beszélgetésünk végén kérte, hogy  " légyszives ird már bele az ujságba: nagyon hálás vagyok azért, hogy Magyarországon tanulhattam és a tanáraim jól megtanították nekem a szakmát".  

 E kis kitérô után ujra ugorjunk vissza 1991-be. Az UNTAC akciójának telekommunikációs hátterét, -mivel már itt voltak!- az ausztrálok biztosították. Ennek keretében az ENSz katonaság részére biztosított csapathiradáson tul, az ENSz polgári adminisztrációja számára kiépitették az országos, közvetlen tárcsázású telefonhálózatot. Ezt egy mûholdas rendszerrel oldották meg, amelynek központi földi állomását Phnom Penh-ben, az alállomásokat pedig a megyeközpontokban, az ENSz polgári adminisztráció épületében telepítették. Ezzel lehetôvé vált az irodák számára, 2 telefon és 1 "faxvonalon" keresztül mind a Phnom Penh-i fôhadiszállással, mind pedig közvetlenül egymással a kapcsolatteremtés. A fenti rendszert az ENSz missziójának befejezése után, ajándékként  megkapta Kambodzsa.  Mintegy másfél éves -üzemeltetô szakemberek hiánya miatti- kényszerszünet után, 1994 decemberében az INDOSAT, Indonéz cég koncessziós alapon szerzôdést kötött az üzemeltetésre és a rendszer bôvítésére.  A vidéki kábelhálózatot nem tervezik ujjáépíteni illetve nem kivánnak földi mikrohullámú láncot telepíteni, ennek megfelelôen ez a rendszer fogja biztosítani az országon belüli távközlést. Nagy változást jelent ez majd a mai állapotokhoz képest, hiszen ma pl. a belföldi táviratok továbbítását a rövidhullámu sávban, 3795 KHz-en, LSB-ben ICOM 751A tipusu berendezésekkel valósitják meg. A fénykép ( 5. sz. ) a Phnom Penh-i távirattovábbító állomást mutatja.  

 A rádiófrekvenciás sáv felhasználását a Központi Frekvencia Ellenörzési Hatóság hivatott koordinálni. Meas Tararun urat, a  hivatal igazgatóját már szintén régen ismerem. Magam is mint gyakorló rádióamatôr, idôrôl-idôre nála kérvényeztem és kaptam engedélyt a rádióamatôr sávokban történô forgalmazásra. Sokszor beszélgettünk, az elsô idôkben, segitve munkájukat, sok dokumentumot adtam át részükre, többek között a kereskedelmi rádiózás céljaira használt sávokról és a rádióamatör sávokra vonatkozó szabályokból is. Ma már az ITU-tól rendszeresen megkapják a munkájukhoz szükséges irodalmat, számítógépes programokat. A feladatuk ellátása jelenleg rendkivüli nehézségekbe ütközik, hiszen nincs pontos törvényi szabályozása a rádiócsatornák felhasználásának. A rövidhullámú állomások engedélyezésének gyakorlata nagyrészt mûködik, de az URH sávokra ez már nem vonatkozik. Emiatt, illetve a vezetékes  telefonhálózat állapota miatt, nagyon sokan használják az eredetileg rádióamatôr célra gyártott 2 m-es és 70 cm-es kézi és/vagy mobil adó-vevôket üzleti/családi kapcsolattartás céljára. Ezeket a piacon lehet kapni, sokszor olcsóbban, mint ahogyan a rádióamatôr ujságok hirdetéseiben látható. Alkalmanként, amikor a  mûholdas sávban a 2 m-en, 145.800-146.000 MHz között, a   lejövô ágban hallgatom az OSCAR gyenge jeleit, bizony "leugrik" a fejhallgató a fejemrôl, egy-egy erôs FM adó megjelenése esetén. A gondok nem ismeretlenek a Távközlési Minisztérium vezetése elôtt és ennek megfelelôen elkezdôdött a szükséges törvények elôkészitése, amelyek a rádióberendezések engedélyeztetésérôl illetve üzemeltetésérôl rendelkeznek. Addig is, francia segítséggel most van folyamatban egy rádiófigyelô rendszer ( ALCATEL ) telepítése a fôváros környékén, amely egészen a mikrohullámu sávokig képes lesz, többek között zavarjelek azonosítására is. A rövidhullámú sávot nemcsak régen, de ma is intenzíven használják az országon belüli hirközlésre. Itt mûködnek a nemzetközi segélyszervezetek hálózatai, a politikai pártok központi és vidéki irodái között is ez a kapcsolattartás fö terepe. Meas úr, Kambodzsa térképén ( 6. sz. fénykép ) a rövidhullámú rádióhálók elhelyezkedését ( cérnaszálak ) mutatja. Az alacsony ár miatt, ezek az állomások, föleg a rádióamatôr célra készített berendezéseket használnak, bizony sokszor belelógva 10-20 Khz-re, a rádióamatôr sávok elejébe, fôleg a 80, 40 de sokszor a 20 méteren is. Mint vendég olyankor odébbállok, nem akarom zavarni a forgalmukat. Megoldást úgyis csak a fejlôdés hoz majd, átterelve ezeket a szolgálatokat más csatornára. 

 A modern üzletember divatjának késztetése -mindenhol telefonnal a kezében jelenik meg ( 7. sz. fénykép )- mellett, valós igény mutatkozott a celluláris rádiótelefon rendszerek beinditására. Ez a vezetékes hálózat állapota és a fejlesztés elôrelátható lassusága miatt, hiánypótlóként is megjelent, állandóhelyû alkalmazásokra is. 1991-92-ben négy vállalat alakult a mobil rádiótelefonrendszerek telepítésére és üzemeltetésére. A SAMART kambodzsai-thaiföldi vegyesvállalat, MNT 900-as rendszert helyezett üzembe, elôször a fôvárosban, majd a  turisztikai szempontból legfontosabb megyei városokban Siem Riep-ben ( Angkor Wat templomegyüttesének térségében ), Sihanoukville-ben a kambodzsai tengerparton, Battambangban és Kompong Cham-ban. A vidéki városok mûholdon keresztül kapcsolodnak egymáshoz és a központhoz, igy biztosítva a celluláris telefonrendszer elônyeit. A SAMART rendszernek mintegy 4.000 elôfizetôje van. A másik társaság a CAMTEL szintén kambodzsai-thaiföldi vegyesvállalat a 870 MHz-es sávban üzemelteti az AMPS-800 hálózatot, amely csak a fôvárosban biztosít szolgáltatást mintegy 2200 elôfizetô számára. A TRICELCAM, malájziai vállalat a 800 MHz-es sávban ETAC-800 rendszert üzemeltet, amely szintén csak a fôvárosban szolgáltat kb. 1500 elôfizetô részére. Mindhárom hálózat mobil központja közvetlenül csatlakozik az AXE-105 digitális központhoz, amelyen keresztül elérhetô a nemzetközi irány, a Phnom Penh-i helyi hálózat, illetve valamely másik celluláris hálózat mobil központja és ezen keresztül elôfizetôje. A fentiek mellett a CAMSHIN ugyancsak kambodzsai-thaiföldi cég üzemeltet a 470 MHz-es sávban egy intelligens telefonvonalhosszabítós rendszert IDD lehetôséggel, 1800 elôfizetôi állomásnak. Az elôfizetöi oldalon elhelyezett 1W-os adó és a szobában levô "gumiantenna", vagy a külsô 4 elemes Yagi, mintegy 20 km sugarú körben biztosit megfelelô jelet a telefon illetve telefax átvitelre. A fenti rendszerek megvalósitásának mindegyike a nagycellás elvet követi,  mintegy 15-20 km-es ellátási körzetet biztositva. A megépült analóg hálózatok rendben mûködnek, fejlesztésük folyamatosan napirenden van. Jelenleg egyik rendszer sem kapcsolodik, semelyik szomszédos ország hasonló hálózatához, így a kézi és mobil készülékek csak Kambodzsa területén használhatók. Érdekességként mondom el, hogy a piacon lehet vásárolni, a Motorola gyártmányu kézi rádiótelefonhoz, "megszólalásig hasonló" üres dobozt, amelybe egyetlen elektronika a beépített hivásjelzô csipogó. Ez a tulajdonos gombnyomása estén hívást jelez és lehetôséget biztosít egy-egy monolog elmondására. Ez is elég népszerû "játék" itt Ázsiában. 

 Visszatérve a jelenbe, mindenképpen szót érdemel az OTC rendszerének második fázisa. Ezt a beruházást már a TELSTRA cég valósította meg, amely idôközben az OTC és az AUSTRALIAN TELECOM egyesülésébôl jött létre. A Nemzetközi Bayon Telekommunikációs Központ, a Kambodzsai MPTC-vel     ( Ministry of Posts and Telecommunication ) szoros együttmûködésben 1994 évvégére készült el. A december 3-án tartott ünnepélyes átadáson Hun Sen második miniszterelnök beszédében értékelte az elmult évek fejlôdését, a nagy nemzetközi érdeklôdést a kambodzsai távközlési beruházások területén. Hangsúlyozottan szólt arról, hogy a kambodzsai partnernek mindennél fontosabb kötelessége a beruházókkal olyan együttmûködést kialakítani, amely garantálja a Kambodzsai Királyság nemzetbiztonságát. " A kormánynak kötelessége tökéletesen kézben tartani a belföldi és a nemzetközi hálózatokat" -mondta Hun Sen. Az uj kommunikációs központ a legkorszerûbb berendezések felhasználásával épült fel. A 18 méter átmérôjû parabola antenna az INTELSAT-510, 66 fokra keletre elhelyezett szinkronpályás telekommunikációs mûholdat célozza meg. Az adó a 6 GHz, a vevô a 4 GHz-es sávban mûködik. Mindhárom mûholdas antenna, amint az a fényképen is láthato ( 8. sz. fénykép ), szinte egymást éri és hála a nagytisztaságú adójelspektrumnak, az azonos mûködési sávok ellenére sincs kölcsönös zavarás. Az uj állomás, az elmult évek tapasztalatai alapján kissé módosított adatokkal, a legfontosabb irányokban kielégíti a ma és a belátható közeljövô nemzetközi forgalmi igényeit. A lehetôségeket a táblázat tartalmazza. Az uj, korszerû, légkondicionált épület ad helyet a berendezéseknek és itt találhatók a khmer és ausztrál munkatársak irodái is. A  9. számú fényképen Lar Narath ur  a szerzôvel látható, az épület bejáratánál.  
 

IRÁNY          TELEFON   ADAT    CSATORNAKAPAC 
                  CSAT.  CSAT. 
Ausztrália          90      1       3x2 Mbit/s 
Thaiföld            60      0       2x2 Mbit/s 
Szingapúr           30      0       1x2 Mbit/s 
Japán               30      0       1x2 Mbit/s 
Malájzia            16      0       1x1 Mbit/s 
Franciaország       16      0       1x1 Mbit/s 
Hong kong                           1x1 Mbit/s - TERVEZET! 
Kinnai Népköztársaság               1x1 Mbit/s - TERVEZET! 
 

Hong Kong és a Kínai Népköztársaság irányában jelenleg folyik a kisérleti üzem, amelynek sikeres befejezése estén, márciustól tervezik azokat üzemszerûen használatba venni.  

 A fejlôdést, amit Kambodzsa megtett az utóbbi években, ismerve a helyi gondokat és körülményeket, én mindenképpen nagyra értékelem. Figyelembe véve a mai helyzetet, illetve a már látható következô lépéseket, elmondható, hogy a távközlési infrastruktura nem fogja akadályozni az ország gazdasági fejlôdését. Végezetül szeretném idézni Lar Narath urat: "a Magyarországról kialakult pozitív kép és tapasztalatok alapján, szivesen látnánk magyar beruházókat is, üzleti alapon, a telekommunikáció területén, elsôsorban a vidéki nagyvárosok helyi telefonhálózatának komplex megoldására". 
 

Phnom Penh, 1995. február 11. 
 

                                                                      Csige  Sándor 
                                                                  okl. villamosmérnök