Három magyar és Mr. Murphy utazása Krétára

Az expedició ötlete már tavaly megfogalmazódott. Barátaimmal, HA0ET Ferivel és HA0KB Jancsival úgy döntöttünk, hogy 1995-ben meglátogatjuk az SV5-ös, vagy az SV9-es körzetet.
Február elején befizettünk egy utat.  Mint kiderült már késésben voltunk, igy "csak" Krétára maradt hely....
Április elején jöttünk rá, Jancsi nem tud velünk jönni, mivel az utazás idõpontjában lesz a fia ballagása. Egy telefon HA0DU Pistának és máris nyugodtabb lettem: nem veszik el a befizetett összeg.
Az idõ gyorsan telt, közeledett az indulás napja, május 9-e. Vasárnap este telefonon egyeztettünk Pistával, hogyan, mikor érkezik Püspökladányba, hogy a mi autónkkal folytassuk az utat Ferihegyig. Ezek után "kissé" meglepett amikor hétfõn reggel 9 órakor azzal a hirrel hivott fel, hogy nem tud jönni, mivel ott lóg egy FAX az irodája gépébõl, melyben arra kérik amerikai fõnökei, hogy a hét végén személyesen fogadja õket. Bumm!! Nincs 24 óra az indulásig!
Kissé bátortalanul megkérdeztük HA0HV Sanyit, mit szólna egy krétai utazáshoz? Úgy tünt a hangjából,  meglepõdött a kérdésen, de a lélegzete akkor állt el igazán, amikor közöltük vele, hogy holnap korán reggel indulunk...Hi
Hamar felocsúdhatot, mert alig 2 óra múlva azzal hivott vissza, hogy minden rendben. A munkahelyén ugyan nem értették igazán, mirõl van szó, de végül is sikerült megoldani a helyettesitését és megkapta a szabadság engedélyt. Újabb telefon Budapestre, átiratni a repülõjegyet: ez is simán ment.
HA0ET vendéglátását élvezve, Püspökladányban aludt Sanyi. Igy semmi akadálya sem volt, hogy kedden hajnalban elinduljunk Ferihegy felé.
Lehet hogy figyelmetlenek voltunk, vagy csak a rövidebb sor volt számunkra szimpatikusabb, minden esetre sikerült az Air France egyetlen jegykezelõ pultjához beállnunk, holott az iraklioni járat utasait 4 pultnál fogadták...
Rengeteg csomagunkat látva, a nagyon kedves hölgy átkérte számitógépére az adatainkat, és elkészitette a beszállókártyáinkat. A GAP antenna mérete láttán magasra húzta szemöldökét, de rögtön kért egy csomagszállitót, aki hóna alatt az antennánkkal eltünt a szemünk elõl.
A vámosoknak kitöltöttük a kiviteli vámáru nyilatkozatot, majd kértem õket hogy egy angol nyelvû változatot is bélyegezzenek le. Közölték, azt nem lehet, mert angolul van irva és akármi is lehet azon a papiron....
Már jó néhány perce a repülõn ültünk amikor a vezetõ stewardes elnézést kért a kis késésért:
"Egy csavarra várunk és amig az nem érkezik meg, nem indulhatunk." Hamarosan jött is egy overálos szerelõ tenyerében, egy jókora csavarhúzó kiséretében. Az egyik ülés háttámlájából hiányzott a kis huncut.
Közel két és fél órás sima repülés és földetérés után türelmesen várakoztunk az iraklioni útlevél kezelésre. Minden magyar útlevelének a számát begépelték egy számitógépbe. Egyesek kaptak egy bélyegzést az útlevelükbe, mások csak egy üres papirdarabra. Elég rejtélyesnek tûnt a dolog. Lassan ránk került a sor. Feri útlevelét  elkérték,  gépeltek,  nézegették,  segitséget  hivtak, újra gépeltek, elvitték -szerencsére csak az útlevelet-, újabb tanácstalanság. Közben a mi útlevelünket is megnézték, de ezekben semmi különöset nem találhattak, mert "kellemes pihenést" kivánva, rögtön visszaadták.
Mögöttünk közel 200 svájci turista állt, egyre fogyatkozó türelemmel. A Feri útlevele még mindig egy rögtönzött szakmai továbbképzés tárgyát képezte.
Megnyugtattuk Ferit, majd meglátogatjuk, lehet hogy ki is váltjuk, de most elmegyünk a csomagjainkért. Természetesen a szállitószalagon csak a mi csomagjaink keringtek körbe-körbe. Azaz egy hiján. Az antennát sehol sem láttuk..
Jól állunk, minusz egy operátor, minusz egy antenna. Másrészt javultak a QSO-zási feltételek, két rádióra maradt két operátor. Hi!
 A repülõtér kijáratánál várt -már csak- bennünket két csinos fiatal hölgy, az utazási iroda képviseletében. Beszámoltunk veszteségeinkrõl, õk meg mondták: "Semmi gond!" Oda hivtak egy görög srácot, aki elvezetett a teheráru raktár hátsó bejáratához., ahol az antennánk az utcán, a keritésnek támasztva várakozott! Elsõ érintésre megismerte a gazdit, mert rögtön hagyta magát elvinni.... (Lehet hogy másnak is ilyen engedelmes lett volna?)
Vissza a buszhoz, kb. 300 m és láss csodát, Feri is megérkezett. Azt ugyan nem tudtuk meg , hogy mi volt olyan furcsa az útlevelén, de neki is kellemes nyaralást kivántak.
Az utitársak türelmesen (?) várakoztak a légkondicionált buszban és közben valamit megsejthettek abból hogy három, nem mindennapi "õrülttel" hozta õket össze a jósorsuk!
Volt azért haszna is a késésnek. A számitógépeink, rádióink minden más csomag tetején utazhattak a busz gyomrában, semmi esélyük sem maradt arra hogy palacsintává lapitsák õket. 
Alig 10 perces utazás után megérkeztünk Amoudara-ba, ebbe az Irakliontól 4-5 km-re nyugatra fekvõ üdülõ faluba.
Amint benéztünk  az utcába  - melyben az apartmanunk is volt- rögtön tudtuk: a sorozat folytatódik. A kb. 3 m széles "utcácska" mindkét oldalán 2-3 emeletes üdülõházak. Elsõ ránézésre az antennatelepités halvány lehetõsége sem csillant fel edzett lelki szemeink elõtt.
Néhány fordulóval sikerült minden csomagunkat odacipelnünk az utca túlsó végén lévõ házhoz, majd következett az apartmanok elosztása. "Természetesen" mi a földszinten kaptunk egy 3 férõhelyes lakást. Szerencsére egy idõs hölgy eléggé hangosan tiltakozott az ellen, hogy a második emeletre költöztessék fel, igy gáláns ajánlatot tettünk a cserére vonatkozóan. Mindenki boldog, bár mi még nem teljesen. Lehet hogy szobaantennával fogunk rádiózni?
Cipekedés, költözködés, Feri felfedezi a tetõre vezetõ ajtót: egy szép kis lakat fityeg rajta. Szerencsére nincs bezárva. Máris - a görög viszonyok között igen gyakori - betonvas erdõ közepén, egy befejezetlen épitkezésen találtuk magunkat. A tulajdonosok mosolyogva mondják: "Azt csinálunk a tetõn amit akarunk, csak le ne essünk."
Egy óra múlva áll a GAP cég 6 sávos függõleges RH antennája. Újabb fél óra és a Corfu-special 30/40 méteres kettõs dipólja is vidáman lengedezik a kissé felerõsödött szélben.
Összerakjuk a két berendezést. A fõ állomás egy FT-840-bõl, FL-2100Z-bõl, DSP 9-bõl és egy 386 SX-es laptop-ból, a második egy IC-735-bõl, DSP 9-bõl, PK 232 MBX-bõl és egy újabb 386 SX-es laptop-ból áll. Csatlakoztattuk a mikrofonokat, hallgatókat, lábkapcsolókat, elkey-eket és már QSO-zunk is. Persze a szerelés elõtt még egy asztalt is kellett "ácsolnunk", mivel a szobában csak egy volt... Erre a célra nagyon megfelelt a konyhaszekrény beépitett polca és egy kisméretû, teraszokon használatos asztal összeházasitása....
Kicsit (nagyon!) gyengén halljuk az állomásokat. Míg mi sorozatosan kapjuk a 9+ 10-15 dB-es riportokat, mi csak S5-öket tudunk adni. Örülünk! Jók az antennáink, és az FL is kibirta az utat. Kelet-nyugat és északi irányban rálátunk a tengerre, délre viszont egy hatalmas hegygerinc takarja a kilátást. Sebaj, kevesebb afrikait csinálunk...
Hamarosan a második állomás is üzemkész. Sanyi elkezd monitorozni a fõ állomás frekvenciáján. Feltünõ hogy az IC 735-ön mennyivel jobban szólnak az állomások. Kisebb szakmai vita kerekedik a témában, hogy az FT vagy az IC vevõje a jobb? Hi..   Hamarosan mûszaki (helyi) kérdésekre tereljük figyelmünket. Talán az átjátszókábel,- a végfok és a rádió között-, esetleg az antennaillesztõ a bûnös? Minden jónak látszik. Szépen kattog az adásvétel-átkapcsoló jelfogó is. Mintha hangosabbnak kellene lennie ennek a kattogásnak!? Nyertünk! Az FL állandóan adáson van, csak a vezérlõ relé doboz hangját hallottuk.... Kábel zárlat. Sebaj elõ a pákát, hamar kijavitjuk. Ja, a páka az otthon maradt. Pedig oda volt készitve....  Alakulnak a dolgok.
Persze mindenbõl, na majdnem mindenbõl van tartalék. Kábelcsere és az FT-n is jól hallhatók az állomások.
Szaporodnak a QSO-k, géptávirón is. Mindkét állomás dolgozik. A 160 m-es antennát már nincs kedvünk kirakni, ma éjjel elég lesz 80 m is.
Másnap reggel elõbb egy 1/4 lambdás slooper-rel próbálkozunk, csak egy tekercs és egy 1000 pF-es forgó hiányzik a helyes illesztéshez... Elõkerülnek a tartalék huzalok. (A GAP gp alá szántam további radiáloknak, valamint a Corfu speciál 80 m-es toldalékai) Munka közben többször elhangzik "semmi baj, csak legalább egy pákánk lenne". Mivel nincs, igy a Feri által "postás-kötés"-nek nevezett csomózással, 6 db kissebb-nagyobb huzalból sikerül kialakitani, egy teljes méretû, fél lambdás dipolt. A táskám fenekérõl elõkerül néhány csokiszoritó darab, no meg mûanyag kábelrögzitõ szalagbilincs. Igy már "gyerekjáték" megcsinálni a dipol betáplálási pontját.
Irány a tetõ. A lakatkulcsot megkapjuk "örökre"!
A dipol közepe 20-22 m magasra kerül, alatta a mélység. Gyorsan döntünk, Inverted Vee lesz a lelkem. Ez jó ötlet volt, igy lehet újra bozótot mászni, összeszurkáltatni magunkat. Sanyi rögtön vállalja a feladatot. Ezt az utat 2-szer, 3-szor megtéve, a hossz beállitása után, van egy jó 160 m-es antennánk.
Hamar rájövünk, 18 megán még annál is jobb! Örültek is neki a japánok, meg az amerikaiak.
A szél egyre erõsebb, a nap viszont függõlegesen a fejünkre tûz. Ferivel kezdjük úgy érezni mintha a fejbõrünk egy számmal összement volna. Csak most jut eszünkbe, akinek a feje tetején nincs haja, legalább sapkát tegyen rá...Hi!
Irány a strand. Sokan jönnek szembe velünk. Már látjuk miért: méteres hullámok, kisebb homokvihar. Csak nem ijedünk meg!?  Elõször csak lábáztatásra gondolunk, de egy méretes hullám mindent eldönt -és elönt. Most már mindegy, próbálunk "úszkálni". Kikászálódva a vizbõl megállapitjuk, nem is volt olyan hideg! A tengerparti étterem söre garantáltan hidegebb. Kifekszünk a napozóágyakra. A strand szemfüles bérlõje rögtön ott terem és közli, hogy ez a meggondolatlan cselekedet 750 drachmába kerül, persze fejenként. Számlát ad! Mosolyog, nagyon örül nekünk. Nem csoda, rajtunk kivül se közel, se távol emberfia....
A jóból is megárt a sok, indulunk haza. Útközben veszünk három napozógyékényt. A három együtt  alig kerül többe egy ágy dijánál.
Közben keresgéljük az antenna hegyét. Mikor eljöttünk még a tengerpartról is jól láttuk, most meg a ház tövébõl sem.
A lépcsõházban azon gondolkodunk, az esti TVI vagy a mai szélvihar volt erõsebb?
"Szerencsére" az utóbbi nyert. A Gp átalakult vizszintes antennává. Az alap PVC csõ a tûzõ napon meglágyult és a szél segitségével 90 fokban elhajlott. Persze magunkat is okolhatjuk, a kikötési pontok nem voltak ideálisan 120 fokra egymástól. Újabb háztulajdonost vonunk be a játékba, mivel a szomszéd épület tetejére esik a valóban jó kikötési pont.
A környezõ épületek teraszain feltünnek honfitársaink, furcsán pusmognak, felénk mutogatnak. Most már biztosak benne, nem volt elhamarkodott az érkezésünkkor tett megállapitásuk....
Vissza a rádiók mellé. A szobában csak 28 fok van és a szél is enyhe huzattá szelidült. Benézünk a hûtõszekrénybe, nem csalódunk. A sörtõl rögtön harmatosak lesznek poharaink.
A legmagasabb használható frekvencia 18 Mhz, de igazán 14-en dübörögnek a távolkeletiek (értsd japánok). Náluk már éjfél elmúlt, úgy látszik nem álmosak. Éledezik a 10 Mhz is. Sanyi tartja a 100 QSO/óra átlagot ezen a sávon is. Feri már a korán kelõ JA-kat naplózza géptávirón. Közben azt vesszük észre, hogy az egyik el-key nem szereti a "power"-t. Lehet hogy ebbõl az egységbõl a tartalék tartalékát is el kellett volna hoznunk? Marad a 10/7 mega CW, 7/3.8 SSB párositás. Lassan aludni is kellene egy kicsit, de a 40 méter még mindig nagyon jó az USA-ra. Alig van EU QRM. Egyre többen hivnak bennünket 80 és 160 méterre. Sked-eket beszélünk meg a napkelténk környékére. Na, azért ez nem olyan egyszerû! Statikus zaj, S 7-8 térerõvel mindkét sávon. Azért Európát, annak is az északi részét jól halljuk a TOP band-ban.
Napkelte után minden sáv elcsendesedik, fáradtan esünk az ágyakba. Alszunk egy kicsit, azután újra próbálkozunk a stranddal. Micsoda változás történt az éjjel!  Sima viz, forró (egyhelyben állni túl forró)  homok, napozó emberek. Csatlakozunk hozzájuk. Jól érezzük magunkat, közben nézelõdünk. Látnivaló akad bõven. Úgy tûnik az angol lányok bátrabbak a mieinknél.....
Délután -telefonon-  rendelünk egy bérautót, másnapra. A GSM ragyogóan mûködik helyben, haza és visszafelé is. (Kiváncsian várjuk a május havi telefonszámlákat...)
Az autót percnyi pontossággal hozzák, fizetünk.
Éjszaka csak felváltva QSO-zunk hogy legyen erõnk a másnapi látnivalók befogadására.
"Korán" kelünk, még 9 óra sincs... Kamera, tartalék akku, fényképezõgépek,  filmek, no és némi pénz... Start. Egy kicsit szétnézünk Iraklionban, majd Knossos következik. Élelmes vállalkozók, a palota romtól párszáz méterre, fizetõ parkolókba terelik a gyanútlan turistákat. Némi séta után jövünk rá, hogy közelebb is találtunk volna szabad parkoló helyet, ingyen...
A Sir Arthur Evans - angol régész által feltárt palota-együttes lenyûgözõ látványt nyújt romjaiban is. Elgondolkodtató, milyen technológia alkalmazásával tudták mozgatni a hatalmas kõtömböket, oszlopokat, hogyan tudtak több emeletes épületeket létrehozni?
Kanyargós, keskeny, 50-60 méter mély szakadékokkal szegélyezett hegyi utakon jutottunk el Európa legnagyobb kiterjedésû magasfensikjára, az 1500 m magasságban lévõ Lasithi fensikra. 
A bejáratánál rácsodálkoztunk a többszáz éves szélkerék matuzsálemekre, majd tovább haladva a vizszivattyúzásra használt, modernebb változataikra. Több mint 1800 db segiti a mezõgazdasági termelést. Szép, rendezett kertek, oliva-, narancs- és banánültetvények mellett haladtunk el.
Gyakran találkoztunk -a hegyi viszonyok között- kiváló szállitó eszköznek számitó szamarakkal. Idõs parasztemberek ültek rajtuk, féloldalt lelógatva mindkét lábukat. A keskeny utak mentén, a legváratlanabb helyeken tüntek fel éttermek, tavernák, ajándék üzletek. A kínálat azonos mint bárhol máshol, csak az árak kissé magasabbak. Nem könnyû ezekre a helyekre eljuttatni az árut. A kis falvakban, melyek gyakran 3-4 házból állnak, házi készitésû narancslikört, narancslekvárt, fügepálinkát kinálnak a házuk elõtt ücsörgõ idõs emberek.
Következõ uticélunk a sziget keleti részén, a Mirambelou öbölben lévõ kikötõváros, Agios Nikolaos volt. Szép, modern város változatos, tengerparttal. Egy találomra kiválasztott tavernában finom souvlaki-val enyhitettünk éhségünkön, majd a déli parton lévõ Lerápetra felé vettük az irányt. Meglepetéssel tapasztaltuk hogy az idegenforgalomnak még nyoma sem volt. 
A kis halász- és üdülõváros boltjainak, tavernáinak tulajdonosai szépitgették, csinositgatták üzleteiket, felújították kerthelyiségeiket. Megcsodáltuk a szárazföldi ember számára mindig egzotikusnak tûnõ tengeri-herkentyûket a helyi legnagyobb halkereskedõnél.
Lassan esteledett, ezért úgy döntöttünk, az autópályán megyünk vissza,  a gyorsabb haladás érdekében. Iraklionban még tettünk néhány vargabetût, hogy a készülõdõ esti életbõl is lássunk valamit.
Percnyi pontossággal állitottuk le autónkat a megadott helyen és idõpontban.
Éppen jókor érkeztünk. Még nem volt annyira sötét hogy ne láttuk volna meg: a 160 m-es antenna egyik szára eltünt a bozótban. Hamar kiderült, egy helyi kisfiú játszóterére merészkedtünk be a kikötési ponttal. Ezt õ úgy honorálta, hogy kardjával levágta a mûanyag kötelet...(Késõbb még néhányszor...)
Másnap délben jöttünk rá, hogy nem kellett volna annyira szigorúan ragaszkodni az autóbérleti szerzõdés ránk vonatkozó pontjaihoz. Az autó még mindig a ház mellett állt, nyitott ajtóval, a lábtörlõ alatti kulcsaival, úgy ahogy az este ott hagytuk.
Napközben sokszor mondták európai állomások, hogy DX-ek is hivnak bennünket. A célzott hivásunkra válaszoló amerikaiakat igy sem hallottuk, egyszerûen nem emelkedtek a statikus zajszint fölé. Rendkivül fárasztó volt az erõs és nagyon gyors QSB. Egy-egy állomás hivójelének felét még S 7-9 között hallottuk, mig a második fele már eltünt a zajban.
Egyik délután Sanyit, Sanyi hivta meg 14 Mhz távirón. A hivó XU95HA, mig a hivott természetesen SV9/HA0HV/p volt. Hamar átmentünk ssb-re és beszélgettünk egy jót, az utóbbi idõben elmaradt sked-ek pótlásaként.
Éjszaka újból erõs szél fújt, közben otthonról aggódó telefonhivásokat kaptunk: hogy vagyunk, nem éreztük-e a görögországi földrengés hatásait?
Az utóbbival nem találkoztunk, viszont egy másik természeti, pontosabban emberi csapás eredményeivel igen. A strandon sétálva hamar megtanultuk, hogy a kisebb-nagyobb fekete "kavicsokat" lehetõleg kerüljük el. Ezek ugyanis -mint a helybéliektõl megtudtuk- egy egyiptomi olajszennyezés végtermékei voltak. Általában csak a bõr felsõ hámrétegének eltávolitásával együtt lehetett megszabadulni tõle. (száraz homok és erõs dörzsölés..)
Idõközben összeszedtünk néhány QSO-t 21 és 24 Mhz-en is. 28-on továbbra is síri csend volt a válasz CQ hivásainkra.
Újra jól vizsgázott Bandi -HA5NG- log-programja. Segitségével  felfedeztük, sok operátor nem tud, vagy nem mer különbséget tenni a V és W betûk között. Sokak számára igen zavaró volt az SV9/HA0HV/p és SV9/HA0HW/p hivójel egyidejû jelenléte a sávokban.
Úgy terveztük hogy a hétvégén  versenyzünk a CQ MIR-en. Az érdektelenség miatt ez csak terv maradt. Bár csináltunk párszáz QSO-t, de 98 %-ban csak a volt Szovjetunió területén mûködõ állomások kerültek a computerekbe. Igy egyidejûleg tovább gyarapitottuk a WARC sávos összeköttetéseink számát is.
Hétfõn este sötétedésre sikerült lebontani a GAP antennát, majd elmentünk vacsorázni. Éjfélre már el is csomagoltunk majdnem mindent. A fõ állomáson még reggelig dolgoztunk, 7 és 10 Mhz-n.
A repülõtéren közölték velem, hogy az antennát nem tudják felvenni. Túl nagy, vigyem el a teheráru raktárba! OK! - arrafele már jártam. Sajnos ott csak egy fegyveres õrt találtam, aki nehezen akarta megérteni, mit is akarok. Jelbeszédébõl sikerült kihámozni,  hogy a kollegája ebédelni ment, de hagyjam csak ott a csomagot és minden rendben lesz.
A betonra szépen sorban érkeztek az utasszállitó gépek, Európa majdminden országából. Közben-közben pedig 2-3 katonai vadászrepülõ is földet ért. Megjött a magyar gép is. Hamarosan beszálhattunk, pár perc késéssel indultunk. Persze ez a charter-járatoknál szinte természetes, különösen nem meglepõ egy olyan kettõs rendeltetésû és nagy forgalmú repülõtéren, mint az iraklioni.
Budapesten hideg és nagyon erõs szél fogadott bennünket. A pilótáknak volt dolguk!
Földet érés után már csak az elveszett poggyász bejelentõ nyomtatványt kellett kitölteni, mert talán mondanom sem kell, hogy az antenna nem érkezett meg a többi csomagunkkal együtt...
A Budapest-Püspökladány út megtételéhez valamivel több idõre volt szükségünk, mint az Iraklion- Budapest távolság leküzdéséhez.
Hazafelé készitettünk egy gyors számvetést. Több mint 6000 összeköttetést létesitettünk, ebbõl 540 RTTY és AMTOR üzemmódban született. A QSO-k 70 % távirón jött létre, több mint 50 %-a DX, zömében japán és USA beli állomásokat naplóztunk.
Szinte végig velünk volt egy potyautas -Mr. Murphy személyében- de ez nem vette el a kedvünket egy jövõ évi, újabb kiruccanástól.

Ui.: Hazaérkezésünk utáni második nap estéjén csengettek: egy ismeretlen férfi állt az ajtóban.
"Csomagja érkezett Krétáról"- mondta és én már tudtam, megint nem csalódtam a Magyar Légitársaságban.

73 es Dx de

SV9/HA0ET/p Feri,    SV9/HA0HV/p Sanyi,     SV9/HA0HW/p Laci