Öt
magyar amatõr Rodoszon....
(több
mint 22000 összeköttetés)
Az expedíció
elõzményei még a múlt évi HA-QRP
versenyre nyúlnak vissza.
Liechtensteinben
(HB0) fogalmazódott meg ugyanis a következõ akció
terve, melynek célpontja Grönland (OX) vagy Mongólia
(JT) lett volna és tartalékként jelöltük
akkor ki Rodoszt, az SV5-ös körzetet.
Mivel a fõ
helyekrõl áprilisig nem érkezett megnyugtató
válasz, beindult a gépezet.... az új célpont
Rodosz.
Az utazás
lehetséges idõpontjainak, valamint az operátorok
szabadidejének egyeztetése után vált
véglegessé, hogy Laci HA0HW, Tomi HA4GDO, Laci HA6NL,
Zsolti HA6PS június 3-tól két hétig,
Tibi HA6ZV pedig a második héten lesz vételkész
a Földközi tenger legtávolabbi európai szigetérõl
Rodoszról, az IOTA EU-001-es szigetrõl. Velünk
utazott Krisztián, HA6NL fia, aki a legoptimálisabb
pillanatokban hozta az "életmentõ" kávét,
vagy készítette el a reggelit, ebédet.
Ennek megfelelõen
kezdõdött, a részfeladatok megosztásával
az elõkészítõ munka. Elsõdleges
volt a kinti technikai háttér biztosítása,
majd a hasunk ....az összes többi csak ezután következett.
Gyûlt is a csomagba való rendesen! Szerencsére
a túlsúly (estünkben több száz kiló)
a charter-járaton nem okozott gondot. Érzékeltetésként
álljon itt az állomás-infó. Berendezések:
FT840, FT301D,
ICOM736 Rh készülékek, megerõsítve
a '6PS kézipoggyászában egy FL2001Z végfokkal.
FT290R + 3 kézi
URH készülék, egy 30 és egy 100 wattos
végfok 2 méterre.
Négy
darab memóriás gyorsbillentyû (hiába,
mindenki ragaszkodik a megszokott sajátjához!), fülhallgatók,
mikrofonok, DSP, antenna illesztõ, különbözõ
csatlakozók és átalakítók, 2
darab Lap-top, RTTY modem no és a hozzájuk való
tápegységek. "Tartalék" kommunikációs
eszközként 3 db GSM rádiótelefon szolgált.
Antennák:
160m
........... dipól
80m
............. dipól
40m
............. Gp
30m
............. Gp
20m
............. 3 elemes Yagi, Gp
17m
............. Gp
15m
............. 3 elemes Yagi, Gp
12m
............. Gp
10m
............. 3 elemes Yagi
2m
............... HB9CV
A hozzájuk
tartozó 200 méter koaxiális kábel és
a többszáz méter kikötõkötél,
kitolható
árbóc és egy Yaesu G-250-es antennaforgató.
A hadtáp-oldal
is jelentõs súlyt képviselt - erõsen
közelített a 100 kilóhoz!
Az egyéni
csomagokról már nem is beszélek........
Laci '0HW által
a Görög Távközlési Minisztériumba
-faxon- küldött levelünkben speciális prefixek
illetve hívójelek (J45, SX) használatát
kérvényeztük. A válaszra nem kellett sokat
várni, de a tartalmának nem örültünk
igazán. Mivel Magyarország és Görögország
között nincs kölcsönös megállapodás
az adóengedélyek kiadásáról,
csak a CEPT nyújtotta lehetõségeket használhatjuk,
tehát SV5/saját hívójel/p hívójelekkel
rádiózhatunk.
Az elõkészületek
rendben folytak, mígnem - az utazás elõtt egy
nappal - a reptérre
szállítás
egyik kulcs eszköze a '6NL Opel kombija "fõtengelyes"
lett. A legjobbkor! Mi lett volna, ha másnap reggel, mondjuk
félúton történik mind ez? Gyurinak, HA6ND-nek
és Gézának, HA4XG-nek köszönhetõen
másnap a "különítmény"
idõben találkozott Ferihegy-2-n. A jegykezelõ
pultnál felsorakozva kisebb forgalmi akadályt képeztünk,
hiszen a mi kézipoggyászunk - amiben csak az érzékenyebb
dolgokat vittük - több volt, mint egy-egy nyaralni induló
család összes csomagja.
Egy megkönnyebbült
mosoly a Jorgos-os hölgynek, útlevél ellenõrzés,
VÁM papírok kitöltése, .....egy pohár
méregdrága, de kihagyhatatlan sör a váróban.....és
már ülünk is a kissé szûkreszabott
repülõgép ülésekben. Gyorsan emelkedünk,
az utak, a házak terepasztal méretûekké
válnak. Szikrázó napsütés, majd
feltûnik alattunk az Égei tenger mélykékje.
Valamivel több mint 2 órás repülés
után simán landolunk Rodoszon.
A taktikát
betartva egy szót sem szólunk csomagjaink tartalmáról,
így a csapat elsõ fele gyorsan átesik a formaságokon,
no de a '6NL útlevelében a görög "hatóság"
nem nagyon talál pecsétnyi helyet. Hosszas lapozgatás,
keresgélés után végül mégis
csak sikerül beszorítani a belépés dátumát
egy Norvég és egy Svájci lenyomat közé.....
A repülõtér
kijáratánál az utazási iroda képviselõje
-Krisztina- vár bennünket. Kedvesen érdeklõdik:
megvannak-e a csomagjaink? Õt még itthonról,
telefon beszélgetéseink során tájékoztattuk
utazásunk valódi céljáról.
A 40 személyes
autóbusz csomagtartójának félébe
bepakolt az összes utas így mi birtokba vehetjük
a másik felét. Pár kilométerrel odébb
már meg is érkeztünk Ixia városkába,
és már lakjuk is be a Serena legnagyobb apartmanját
a földszinten. Óriási helyünk van! Az adószobaként
használt nappali akkora mint egy honi garzon, jól
felszerelt konyha, kényelmes fürdõszoba és
3 hálószoba tartozik a lakáshoz.
Minden hálószoba
erkélyre nyílik s az udvar velünk határos
része is a miénk.
Kezdõdhet
a telepítés. Abban maradunk, hogy a Yagi összeszerelését
másnapra hagyva belakjuk a tetõt és kialakítjuk
a munkahelyeket, azután nosza-rajta, már kezdõdhet
is a munka.
Az elsõ
estét, éjszakát 3 állomásról
termeljük végig, rengetegen, folyamatosan hívnak
bennünket. Reggelre négyünknek több mint ezer
QSO-ja került a log-okba. Hamar rájöttünk,
hogy kellett volna még egy számítógépet
hoznunk. Így a 3. állomás operátora
kénytelen papíron vezetni a log-ot.
Kis pihenõ
az elsõ napi fáradalmak után és már
fenn is van a Yagi, csakhogy
egy szemüvegnélküli
hidegforrasztás miatt úgy rossz ahogy van. Leengedjük
az árbócot és néhány mérés
után már tudjuk, melyik végét kell melegíteni
a balunnak.....
Elkészül
a beosztás - ennek megfelelõen termelünk - alig
észlelünk olyan idõszakot mikor ne okoznánk
kisebb káoszt az éterben, de hát ezért
jöttünk!
A jó
beosztás révén már Rodoszra, a tengerre,
a látványra is van idõnk.
Mi már
sok felé jártunk, de egyöntetû a véleményünk,
ez a sziget maga a gyönyörûség. Kristálytiszta
tenger, változatos domborzat, gazdag növényvilág,
fantasztikus napsütés. (Stavrostól, a ház
tulajdonosától tudjuk, hogy nincs olyan napja az évnek,
amikor ne sütne legalább pár percig a nap.) Gyönyörû
egzotikum, a mai kor és az múlt találkozik
a turizmusra egyre jobban berendezkedõ szigeten.
Rodosz gyönyörû!
Az elsõ napokban kóstolgatjuk a környéket,
az utcákat, a tengert. Mint eltévelyedett édesvízi
pecás állíthatom, hogy a mi pontyaink amurjaink
nemcsak a sóval, hanem a víz elképzelhetetlen
tisztaságával sem tudnának megbirkózni.
Persze ebbõl egyenesen következik, hogy mi meg az ehhez
szokott halakkal nem bírunk. Bár horogra akad 19 darab
szinte teljesen különbözõ akváriumba
illõ szépség, de ezekbõl mégsem
lesz vacsoránk, csak a parton tanyázó - kényszerû
életmódjuk miatt skorbutos - macskáknak. Mi
hagyatkozhatunk az otthonról hozott elemózsiára,
kiegészítve giros-sal, suflaki-val, fantasztikus rodoszi
süteményekkel, édességgel és persze
gyümölcsökkel. Jól kijövünk a görög
kortyolnivalókkal is. Megtudjuk, hogy nekünk ugyan csak
ouzo létezik, míg a helyiek több mint 100 fajtát
ismernek. Nem tudjuk mindet végigpróbálni!
Megízlelhetjük, az egyébként nagyon finom
rodoszi görög sört is, persze ez a ritkább.
Az Európai Unió betörését jelzi
a megszámlálhatatlan más habos ital (is).
Rodosz - vagy
ahogy a helyiek írják RHODES - a Földközi
tenger legkeletibb európai, Görögország
negyedik legnagyobb szigete. Hossza 78 kilométer és
szélessége néhol eléri a 30 km-t is,
látótávolságon belül van a török
partokhoz. Nevét a rózsa (rhodon) szóból
származtatják.
Nyáron
ez a kis sziget a turisták paradicsoma lett, több százezer
pihenni vágyó fordul itt meg, munkát, megélhetést,
jólétet biztosítva a néhány tízezer
helyi lakosnak.
A sziget északi
része dombos - a fõváros vonzása miatt
fejlettebb, a középsõ rész hegyes - elmaradottabb,
a déli rész síkság - a helyi mezõgazdaság
központja.
A szárazföld
közelségét jelzi a szubtrópusi klíma,
és ehhez hozzájárul az édes vizû
folyócska is, mely a pillangók völgyében
eredõ számos bõvizû forrás vizével
ad ivóvizet a sziget egy részének, illetve
túlélési lehetõséget a sok millió
lepkének a tikkasztó nyár átvészeléséhez.
Mi még korán érkeztünk - úgyhogy
egyetlen lepke pár kedvéért kapaszkodtunk fel
- a Szalajka-völgyre emlékeztetõ - 400-ról
800-ra vezetõ patakmenti ösvényen. Az út
végén egy kolostor, kis kápolnával,
zuhanyozóval, narancsfával......egy pohár üdítõ,
no és a fantasztikus panoráma. Vissza ugyan gyorsabb
az út, '6NL Lacinak az õ 100 kilójával
talán még nehezebb mint felfelé.
Míg mi
a hegytetõt csodáltuk, '6ZV Tibi addig lebányászta
az alsó részt ásványok után kutatva......itt
aki keres az talál is, hisz a tengerpart is tele van szebbnél-szebb
kaviccsal, kagylóval.
A sziget átalakulóban
van, ezt mindenütt tapasztaljuk. A pár éve még
elképzelhetetlen, ma valóság. Nagy forgalmú
nemzetközi repülõtér, idegenforgalom, turizmus,
éjszakai élet no és az ehhez kapcsolódó
elképesztõen sokféle szolgáltatás.
Itt mindent lehet kölcsönözni, bérelni, napozóágyat
napernyõvel, csónakot/ amilyet akarsz/ hajót,
szamarat, autót, ejtõernyõt de még repülõt
is. Ez a szigeten az élet virágosabb oldala. Mi is
bérelünk egy Seat-ot, Tomi '4GDO ügyességének
köszönhetõen lényegesen olcsóbban,
mint azt eleinte ajánlották nekünk, így
feltárul elõttünk a sziget többi része
is. Feljutunk a hegyek közé, az érintetlen területekre,
de közelebb kerül hozzánk a sziget is, mert a szûkreszabott
szabadidõnkben így egyre messzebb jutunk. Befizettünk
egy egész napos hajókirándulásra. Lacinak
('0HW) és Tominak sikerült kiválasztania a számunkra
legmegfelelõbb hajót és az utazás költségeit
sikerült elfogadható mértékben lealkudniuk.
A hajó a fõváros Mandraki kikötõjébõl
indult másnap reggel 9 órakor. Mi még -a két
Laci- 8.10-kor javában QSO-ztunk, a többiek pedig aludtak.
Mikor rádöbbentünk, hogy óráink egy
része a greenwichi idõt mutatja, a maradék
pedig a hazait, már csak fél óránk volt
az indulásig.... Ki az ágyból, QSO-zást
befejezni, irány az autó. A kocsit nem 6 embernek
tervezték, ráadásul nem tartozunk a nagyon
soványak közé.... (eredetileg 2 fordulót
terveztünk) A kikötõben alig találtunk szabad
parkolót, de végül sikerült és a
hajó is megvárt bennünket. Ragyogó napsütésben,
enyhe szélben hajóztunk a nyílt tengeren, majd
kikötöttünk Lindosban. Volt aki gyalog, volt aki
a "Lindos-Taxi"-val (szamárháton) kapaszkodott
fel a hegy tetején lévõ "Lindoszi Akropolisz"
romjaiban is impozáns kõtömbjeihez. A visszautunk
egy fantasztikus görög falun vezetett keresztül.
A vakítóan fehérre meszelt falú házak
olyan közel épültek egymáshoz, hogy lehetõleg
árnyékot vessenek egymásra. Az utcácskákat
szõlõ lugasok fedték be, védelmet nyújtva
a tûzõ nap ellen. Természetesen majdnem minden
házban ajándék bolt, vagy étterem mûködött.
"Átverekedve" magunkat a szûk sikátorokban,
labirintusokban hömpölygõ turisták tömegén
megmártóztunk a fantasztikus lindoszi öböl
kellemesen hûs vizében.
Este, kikötés
után már csak a mi autónk állt a parkolóban,
2 db görögül írt cédulával a
szélvédõjén. Mivel a rájuk írt
számokat el tudtuk olvasni, eléggé egyértelmûnek
tûnt, hogy rossz helyen hagytuk a kocsit. Mivel 8000 drachmáról
volt szó, egyenesen Nikos-hoz (SV5TH) mentünk tanácsot
kérni. Elõször is hozatott nekünk 1-1 sört,
majd elmagyarázta, hogy olyan helyen hagytuk az autót,
ahol 2 órát lehet egyfolytában parkolni. Az
elsõ papír ennyi idõ után került
a szélvédõre, ami csak figyelmeztetés
volt, a második pedig újabb 2 óra elteltével,
ezen szerepelt a 8000-es szám. Érdemes kifizetni,
mert ellenkezõ esetben a repülõtéren nem
ütik be a kilépési bélyegzõt az
autó bérlõjének útlevelébe.
Mivel Tomi nevén volt az autó, rá és
Zsoltira hárult ez a feladat. Meglepetésünkre
mosolyogva jöttek vissza a parkolókat üzemeltetõ
vállat irodájából. Mivel gyorsan "akartunk"
fizetni, elengedték a fele büntetést! így
õk is jól jártak, mert elmaradt a nyomozati
munka, a nyilvántartásba vétel, és a
határõröknek is kevesebb munkájuk maradt...hi
(lehet belõle tanulni!)
Már-már
azt hihetnétek, hogy nem is egy rádióamatõr
expedíció beszámolóját olvassátok.
Pedig csak az történt, hogy a jó csapatösszeállítás
és a jó idõbeosztás révén,
több lehetõségünk nyílott betekinteni
a sziget rejtettebb életébe is.
Az éterben
minden rendben, gyûjtjük az összeköttetéseket.
Tomi minden nap kiszámoltatta a komputerrel a következõ
napi orbitokat, így szinte minden alkalommal ott voltunk
a mûholdon amikor elvileg elérhetõ volt Rodoszról.
A második hétre beüzemeltük a távgépíró
állomást is így a mûholdazás mellett
egy újabb üzemmód kerül a palettára.
Laci '6NL keményen dolgozik ebben az üzemmódban
is. Igyekszünk a sávokat és üzemmódokat
úgy menedzselni, hogy ahol valamilyen oknál fogva
kevesebbet lehettünk, ott is biztosítsuk a lehetõséget
az SV5-ös körzet begyûjtésére, minél
több amatõr társunk számára. A
második hétre a 28 megás terjedés is
segít az ssb QSO-k gyarapításában, olyan
QRP állomásokat is tudtunk venni akik 1-2 wattal dolgoztak.
Apropó QRP! A harmadik nap délutánján
a szomszédban lakó fiatalember azzal keresett meg
bennünket, hogy amióta itt vagyunk, nem tud TV-t nézni.
Eleinte -látva a rengeteg antennát, és az éjszakai
fényeket- azt gondolta, hogy valamilyen kormányzati
ügynökségnek, vagy a katonaságnak dolgozunk,
így nem mert szólni. Laci '0HW egy kézi rádióval
a kezében átment a szomszéd házba és
elkezdtük végig próbálni a sávokat,
rádiókat, üzemmódokat. Hamar kiderült,
hogy a 110 cm képátlójú márkás
televíziónak nem mûködik az AGC fokozata.
A billentyûket lenyomva, 30 W-nál nagyobb teljesítmény
esetén a TV "lesüketül" és kb.
30-40 másodperc kell míg újra megjelenik a
hang és a kép..... Persze, ha a szigeten vehetõ
2 db görög nyelvû mûsor között váltottunk,
akkor is hasonló volt a jelenség. Mivel mi voltunk
a "vendégek" nem javasolhattuk, hogy : ki kell
hívni a TV szerelõt.....
Végül
is megállapodtunk, hogy délután 6 órától
éjfélig csak csökkentett teljesítménnyel
dolgozunk. Ez annyit jelentett, hogy a jelzett idõn belül
sohasem használtunk 25-30 W-nál nagyobb teljesítményt!
Mostmár mi is gyakrabban figyeltük a szomszéd
ablakát, mikor alszik ki a TV villódzó fénye,
mert akkor újra teljes gõzzel dolgozhattunk...
Ilyen körülmények
között is szépen szaporodtak az összeköttetések.
A címben szereplõ végeredmény nem is
olyan rossz.
Felmerülhet
a kérdés, hogy az SV5 ennyire ritka körzet lenne?
Pedig más a helyzet, ugyanis mi 14 napig folyamatosan elérhetõk
voltunk az elõre megadott frekvenciákon vagy annak
közelében, míg a helybeliek csak alkalmanként
vételkészek.
Apropó
helyi amatõrök........
Már az
indulás elõtt igyekeztünk kapcsolatot kiépíteni
a rodoszi aktívabb amatõrökkel, sikerrel. Részükrõl
segítõkészséget tapasztaltunk a helyi
adottságok és lehetõségek feltérképezésében.
Megérkezésünk után további jószándékkal
találkozunk részükrõl, melyet eddigi expedícióink
során nem mindig tapasztaltunk.
A szigetre érkezõ
amatõr -ha van URH kézirádiója- és
az S22-es csatornán bejelentkezik, akkor hívására
szinte biztos, hogy SV5TS Nikos (Nick) jelentkezik az alábbiak
szerint:
Üdvözöllek
Rhodes szigetén, érezd jól magad és
látogass el a Helena Hotelbe ha segítségre
van szükséged, ha betérsz hozzánk egy
sörre, vagy egy kávéra is a vendégem vagy.
Ez szépen
hangzik, de bizonyíthatjuk, hogy nem csak szlogen! Ez így
mûködik. Aki délután 5 után lép
be a hotel ajtaján az minden nap 3-4 kedélyesen beszélgetõ
helyi amatõrrel találkozhat. Náluk ilyen a
klub-élet.
Nikos egyben
a QSL és minden amatõr ügy intézõje
a szigeten. A szálloda számítógép
hálózatán bármikor elérhetõ
SV5TH és a J45T állomás forgalmi naplója,
és a recepción állandóan üzemel
egy rádió az S22-es csatornán. Az igazi meglepetést
a pult alatt található, 14 Mhz-en üzemelõ
rádió okozta. Nikos igazi vérbeli rádióamatõr,
számítógépeibõl bármilyen
amatõr adat azonnal lehívható, az adó-vevõ
ugyanolyan tartozék nála mint a pénztárgép,
vagy a kulcsszekrény. Tõle tudjuk hogy a szigeten
55 adóengedélyes van, akik a magyar vizsgakövetelményekhez
igen közelálló vizsga után kaphatnak hívójelet.
SV5TS Vasilis.
Vele is sikerült személyes ismeretséget kötnünk.
A QTH-ja minden igényesebb amatõr álmait kielégítené.
A nyugalmazott tábornok családjában mindenkinek
van hívójele, õ a rádiósok doayenje
a szigeten. Õ üzemelteti az SV5-ös körzet
packet nede-jait és BBS-eit. Az anyaország és
a sziget közötti kapcsolatot egy mozgó (!!) õrhajóra
telepített node biztosítja, már amikor megfelelõ
pozícióban van....
SV5ADD Manolisnek
gépkocsi javító mûhelye van. Már
az elsõ nap felfedeztük magasra ágaskodó
antennáit. Kedvesen fogadott, több kiló, a saját
kertjében termett sárgabarackkal lepett meg bennünket.
SV5DZS Anestis
a fiatalabb generációhoz tartozik. Aktívan
rádiózik, többször találkoztunk vele
a 2 hét alatt a sávokban és személyesen
is.
SV5/KB4PMS Emanuel
Amerikában született, és huszonéves koráig
ott is élt görög szüleivel. Egy, a körzetben
lévõ amerikai haditámaszponton szolgált
amikor megismerte rodoszi feleségét. A szerelem és
a gyökerek mindennél erõsebbek voltak, így
ma már az egyik görög GSM Távközlési
vállalat mérnökeként él és
dolgozik a szigeten.
Vendégszeretetüket
egy jó magyar gulyással és egy pohár
Tokaji Aszúval kívántuk ellensúlyozni.
A '6NL által remekelt, háromszorosan túlméretezett
"hungarian gulas" osztatlan sikert aratott, hiszen az
utolsó kanálig elfogyott.
Míg készült
az étel, körbejárták QTH-nkat és
igencsak elcsodálkoztak, hogy ekkora antennaparkot hoztunk
magunkkal. Mint mondták, gyakran figyelték munkánkat
a sávokban és elismeréssel szóltak a
pile-up-ok kezelésérõl.
Egyébként
ismerik a magyar rádiózás eredményeit,
sikereit, és mi is megismerhettük ha csak fényképekrõl
is a fantasztikusan felszerelt J45T versenyállomást.
Úgy gondoltuk
ez a kis meeting zárja majd a találkozásunkat,
de búcsúzáskor SV5ADD meghívott bennünket
búcsúvacsorára a szomszédos településen
lévõ hangulatos, hamisíthatatlan görög
hangulatot árasztó "tavernába", étterembe.
Utolsó
teljes napunk délutánján lebontottuk az antennákat,
csak a 14 Mhz-es Gp-t hagytuk fent, valamint egy mûködõ
állomást. Barátaink fél 10-kor jöttek
értünk. Az étteremben számtalan görög
specialitással várt bennünket Manolis lánya.
Jó hangulatban teltek az órák beszélgettünk
rádiózásról, versenyekrõl, családról,
kölcsönösen megajándékoztuk egymást,
és fogadkoztunk, hogy ide még visszajövünk.
Hajnalodik mire
hazaérünk. Rövidebb váltásokkal még
reggelig rádiózunk 14 Mhz-en. Lehet használni
a végfokot -alszik a szomszéd...-, így sikerül
boldoggá tennünk jó néhány nyugati
parti W6-W7-es operátort.
Reggel elcsomagoljuk
a maradék technikát, és kicsit fájó
szívvel búcsúzunk a háziaktól.
A repülõtéren
majdnem 2 órába került míg a csomagjaink
eltûntek elõlünk a futószalagon, sima útlevél
ellenõrzés, Tomit is kiengedi (!), csaK '6NL Laci
útlevelével ismétlõdik mindaz ami érkezéskor.
A gépünk
pontosan indul, szinte észre sem vettük és már
süllyedünk Ferihegy légterében.
Haza értünk!
Míg a csomagokra várunk, már arról beszélgetünk,
hova kellene menni jövõre? Vannak ötleteink....
Szeretnénk
köszönetet mondani azoknak akik valamilyen formában
hozzájárultak az SV5-ös expedíciónk
sikeres lebonyolításához
RÁDIÓVILÁG
Kft - ANICO Kft - RADIAN Gmk
megjelent:
a Rádiótechnika folyóirat 1997 szeptemberi
számában |
Fotóalbum