Jó munkához idõ kell, mondja
a közmondás. Egy nyaralás megszervezéséhez
is idõben hozzá kell kezdeni mert a kapós idõpontok
(pl. a szezonváltások elõtti hét ) hamar
elkelnek és sok-szor egy hét csúszás
akár a duplájára is emelheti a szállás
költségeit!
Ezen a nyáron szerettünk volna egy olyan
helyen nyaralni ami egzotikus (rádiós szemmel nézve
is ), csendes, nyugodt, nem túlépített, egy
kisgyermek számára is élményt nyújtó,
meg-fizethetõ és autóval is megközelíthetõ.
Sok-sok katalógust átlapozva Korzika tünt a legjobb
választásnak. Egy óvatos telefon az Autóklubnak
komp ügyben és jött az elsõ hidegzuhany
a kb. 80.000 Ft nagyságrendû kompdíj! Újból
átlapoztuk a katalógusokat, de valahogy mindig Korzikánál
maradt nyitva. Emlékezetünkben felrémlett egy
nagyon jól sikerült görögországi nyaralás
(‘96-ban) ahol a 420 DM-es autópályadíj (a
volt Jugoszlávia tagállamain keresztül) se tudta
elvenni kedvün-ket a saját autóval történõ
utazástól. Az autó nyújtotta szabadság,
kényelem és biztonságérzet szerintünk
megfizethetetlen ( pláne egy kisgyermekkel ). Személyes
látogatást tettem az Autóklub nyiregyházi
irodájában.A hölgyek nagyon készségesek
voltak, de hamar kiderült, hogy praxisukban még nem
fordult elõ olyan, hogy valaki saját autóval
utazott volna Korzikára. Megtudtuk, hogy repülõvel
is csak többszöri átszállásal lehetséges
viszont a Korzika Holydays Utazási Iroda megfelelõ
számú jelentkezõ esetén buszt indít
a szigetre (ez nem igazán dobott fel minket). A SZAKMA a
Budapesti Utazási Kiállitásra készült
igy telefonon se kaptunk érdemi választ kérdéseinkre.
Néhány nap múlva csengetett a postás.
Levelünk érkezett az irodától, benne egy
részletes komp menetrend és egy nagyon igényes
korzikai katalógus. Bár mindkettõ magyar nyelvû
volt a menetrend bonyolultsága és néhány
- gondolom a fordításból következõ
- fogalomzavar miatt jónéhányszor át
kellett olvasni a megértéshez. A fáradtság
nem volt hiába, ugyanis találtunk egy JACKPOT elnevezésû
kedvezményt aminek a lényege, hogy az utazás
elõtt minimum 8 nappal le kell foglalni, ezután már
nem módosítható, a pénz vissza nem kérhetõ!
Két felnõtt és egy 5 m-nél nem hosszabb,
2 m-nél nem szélesebb, 2.2 m-nél nem magasabb
autóra érvényes. Azt már korábban
észrevettük, hogy a négy évnél
fiatalabb gyermekeket ingyen szállítja a komp. Hurrá,
mintha nekünk találták volna ki ezt a kedvezményt
mivel lányom csak novemberben tölti be a négyet.
Egyedül az autónk (Ford Transit) méreteivel nem
voltam tisztában úgyhogy lázas méricskélésbe
kezdtem anyukám (aki ekkor még semmit se tudott Hi!)
legnagyobb megrökönyödésére. Másodszor
is hurrá, mert autónk méretei centiméterekkel
ugyan, de alatta vannak a megadott mérethatároknak,
sõt még a tetõcsomagtartó is maradhat
(aminek fontos szerepe lesz az antennák telepítésénél).
Amennyiben tehát vállaljuk a kötött idõpontokkal
járó rizikót akkor 281 DM-es áron szállít
a komp Livornótól (Olaszország) Bastiáig
(Korzika) oda-vissza ami már sokkal jobban hangzott mint
az elsõ ajánlat. A menetrend lapozgatása
közben figyeltünk fel arra, hogy ugyanaz a hajótársaság
(Corsica Ferries és Sardinia Ferries) indít járatokat
a két szomszédos sziget (Korzika és Szardinia)
között. Ha egyszerre rendeljük meg a két sziget
közötti jegyet az Olaszország-Korzika közötti
jeggyel akkor kedvezményesen 200 FR (kb. 8000 Ft) a
viteldíj a két sziget között. Az, hogy ez
a kedvezmény összevonható-e a JACKPOT-tal és
a 200 FR oda-vissza is értendõ-e az sokszori átolvasás
után sem derült ki az amúgy nagyon részletes
menetrendbõl. Szerencsére közben már beindult
az utazási kiállítás így sikerült
elérni telefonon a kompokkal foglalkozó szakreferenst.
Ismerve a távközlési tarifákat és
látva a telefonálással, faxolás-sal
töltött idõt egyre inkább látszott,
hogy nem a mi utunk szervezése után járó
jutalékból fog meggazdagodni az utazási irodánk
(HI!).Becsületükre legyen mondva mindent megtettek (talán
még többet is) azért, hogy összejöjjön
ez az utazás. Külön köszönet ezért!
Végeredményben: a 4 kompjegy ára 68.000 Ft
lenne! Egyhetes nyaralás miatt amúgy se érdemes
autóba ülni tehát a második hetet Szardinián
fog-juk tölteni, döntött a családi kupaktanács.
Magamban reménykedtem, hogy a IS0/HA0NNB/P hivójel
legalább olyan kapós lesz mint a TK/HA0NNB/P.
Miután lefoglaltuk az utat ( jun. 9-16 Korzika EU 014 és
jun. 16-23 Szardinia EU 024 ) elkez-dõdött a készülõdés.
Bár még bõ két hónap volt az
indulásig, a napi munkák mellett sok elintézni
való akadt még. A hosszú út és
a kompok indulása miatt egy pár éjszakát
az autóban kell majd tölteni igy a Transit lassan átalakult
lakóautóvá (a rendõrök legnagyobb
megrökönyödésére HI ). Lassan
összeállt a technika is. Alapvetõen családi
nyaralásra készültünk amit egy kis rádiózással
szerettem volna „megfûszerezni” így a technika is szolid.
Yaesu FT 890 AT alaprádió + DSP-9+, DunaX GP 14-21-28
(HA4XG féle!) megára valamint egy 7 m-es pecabot „GP”
10 megára mindez „mobilüzemre” kialakítva (biztos
ami biztos!). Mivel nem igazán tudtuk, hogy hol is leszünk
elszállásolva (milyen lehetõségek lesznek
az antennák telepítésére) és
a nyelvi problémák miatt, úgy alakítottam
ki az állomásomat, hogy autóból is tudjak
forgalmazni rendes antennákkal. Mint utólag kiderült
Korzikán nem is volt lehetõség az antennák
telepítésére mert a tetõre nem lehetett
feljutni. Szardínián meg semmi elõnyét
nem láttam mivel egy dombon a tenger szintje fölött
kb. 30 m-el tudtam parkolni a bungallow elõtt (hajnalban
pedig gyönyörködhettem a csodálatos napfelkeltében).
A korábban már említett tetõcsomagtartóra
hegesztett talp tartotta az antennákat amelyek a kiépített
mobilantenna helyére csatlakoztak, ellensúlyként
a kocsi (nem is kicsi) fémteste szolgált. Ahol volt
lehetõség (és nem voltam lusta HI) ott lefektettem
a földre egy méretezett radiálrendszert (sávonként
egy radiál) és azt a készülék földelõ
csavarjához csatlakoztattam. Az otthoni QTH-on történt
elõzetes próbák során kiderült,
hogy az antennák a rezonáns frekvenciákon jó
SWR-el müködtethetõk. A beépített
automata tunert csak a 7 m „hosszú” dróthoz (amit
a teleszkópos horgászbot tartott) használtam
és így azt 7 megától felfelé
minden sávon sikerült leilleszteni TVI nélkül!
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem azt
a sok hasznos tanácsot HA4XG - Gézának
és HA6NL - Lacinak amit évtizedek és jónéhány
DX expedició alatt begyüjtöttek és velem
megosztottak! Külön köszönet Gézának
a Szardiniáról szóló térképekért
és tájékoztatókért valamint a
rádiós munkámat segítõ internetes
anyagért! A „nagy utazás” jún. 6-án
hajnalban kezdõdött. A nagy meleget szerettük volna
elkerülni a korai indulással. Mint kiderült felesleges
volt mert borúlt, csepergõs idõ volt egész
nap. Csak abban biztunk, hogy ahová megyünk ott biztos
jobb lesz!A délelõtti órákban érkeztünk
meg egy nagyon kedves barátom 2PD Peti Herendi QTH-ára,
ahol egy nagyot szusszantunk hiszen még több mint ezer
km van elõttünk a Livornói kompkikötõig.
Már sötétedett mikor Rábafüzesnél
átléptük a magyar-osztrák határt.
A határõr mikor megtudta hová készülünk
nagyott nézett és nem firtatta tovább az "egy
albán menekült tábort egy hónapig is életbentartó"
készleteinket (HI). Kompunk jún. 8-án este
indult, de biztos ami biztos (Murphy nem alszik mint tudjuk)
szerettünk volna 7-én este Pisa-ban lenni (onnan már
csak 20 km a kompkikötõ). Ausztriában az autópályamatrica
10 napra 105 ATS, Olaszországban szakaszonként fizetendõ
a díj ami nekünk a Tarvisio-Udine-Padova-Ferrara-Bologna-Firenze-Pisa
útvonalon kb. 8000 Ft értékû lira. A
gázolaj mindenütt olcsóbb mint Magyarországon!
Ausztriában kb. 180 Ft/l míg Olaszországban
kb. 200 Ft/l. Amatõr szemmel figyelve a nagyvárosok
háztetõit meg kellett állapítanom, hogy
tíz emeletes házból minimum háromnak
a tetején ágaskodik valamiféle impozánst
antennacsoda (3-4 ele beam). A Transit nem egy versenyautó,
de ha kell lemegy a térképrõl is (HI) mondogatják
a hozzáértõk, s bár a mienk is túl
van már a bejáratós korszakán (kb. 300.000
Km HI) szépen tette a dolgát és gyönyörû,
kitûnõ minõségü utakon „száguldozva”
észrevétlenül suhantunk át az osztrák-olasz
határon (az EU-nak köszönhetõen meg se kell
állni, de láttunk közvetlen a határ elõtt
egy 100 Km/h-ás sebességkorlátozó táblát
HI) és sötétedésre meg is érkeztünk
Pisa-ba. Beérve a városba 3 percen belül megtaláltuk
azt amit most nem is kerestünk és nevezetessé
tette ezt a kisvárost a „Ferdetornyot”. Azt azért
sötétben is jól láttuk, hogy valóban
ferde szegény! Mivel ránk sötétedett és
erre a nevezetességre még egy egész napunk
volt elindultunk valamiféle csendesebb parkolót keresni
alvóhelyül. Egyórás keringõzés
után elfogyott a türelem és az erõ úgyhogy
egy Mc Donalds csendesnek tünõ parkolójában
hajtottuk álomra fejünket. Az elsõ hibás
döntés az út során mivel a csendesnek
vélt parkoló éjfél után igen
mozgalmassá vált a Non-Stop üzemelõ Mc
Drive miatt, másrészt korán ébredõ
lányunk (könnyü neki õ szinte átaludta
az utat) eldöntötte az elsõ olaszországi
reggelink helyét. Ezek az éttermek itthon se tartoznak
az olcsók közé, ott kint minden a duplájába
kerül! A bõségesnek éppen nem mondható
reggeli után 2 órán át kerestük
azt a tornyot amit tegnap oly könnyen megtaláltunk.
A forgalom óriási, nagyon kell figyelni az összevissza
ténfergõ turistákra és a veszettül
cikázó mopedekre amelyeken nem ritkán tizenéves
gyermekek rán-gatják a kormányt. Nehezen ugyan,
de még idõben megtaláltuk azt a fránya
elfuserált tornyot és utolsó pillanatban sikerült
megtámasztani (HI) (lásd a fényképeket).
Az indulás elõtt három órával
már a kompkikötõ indulási oldalán
várakoztunk sok egyéb nemzetiségû jármû
között még két magyar rendszámú
autóval egyetemben. Hamarosan befutott a „komp” melynek méreteit
csak próbálja vissza adni a fénykép,
de a valóságban majd 200 m hosszú 7 szintes
monstrum láttán elakadt a lélegzetünk.
Közel másfél órán keresztül
ontotta az utasokat és a mindenféle jármüvet
magából a hajó és legalább ennyi
ideig tartott míg újra meg nem telt. Négy órás
tengeri hajózás várt ránk ami látva
a hajó „felszereltségét” nem tünt elvesztegetett
idõnek. Gondoltak a legkisebbekre is így lányunk
(aki ekkorra már unta a sok egyhelyben ülést)
végigugrálhatta az utat egy nagyon szépen kialakitott
„gyermekdühöngõben”. Mi „öregek” meg egymást
válltva a fedélzetrõl gyönyörködtünk
a hihetetlen kék tengerben, majd késõbb a felejthetetlen
naplementében (lásd fénykép). Éjfél
elõtt érkeztünk meg Bastiába és
csöppentünk egy - a késõi óra ellenére
is - nyüzsgõ, gyönyörûen kivilágított,
nagy történelmi múlttal bíró kikötõvárosba.
Csaptunk néhány „városnézõ” kört
mire megtaláltuk a keresett kivezetõ utat. Már
csak 40 km választott el minket az elsõ szálláshelyünktõl.
Igaz, hogy csak másnap délután foglalhattuk
el az apartmanunkat még azon az estén a keresésére
indultunk. Gyõzött a fáradtság és
egy közeli parkolóban hajtottuk álomra fejünket
bízva abban, hogy egy darabig rendes ágyban tehetjük
majd ugyanezt. Másnap könnyedén megtaláltuk
azt a hangulatos üdülõtelepet amely hét
éjszakára az otthonunk lesz. Rögtön két
kellemes meglepetés is érte „meggyötört”
kis családomat:a vártnál sokkal szebb környezet
(lásd fényképek) és hogy már
11 órakor elfoglalhattuk szállásunkat, amely
messze megfelelt elvárásainknak. Az antennák
telepítésérõl hamar lemondtam mert a
tetõre (mintmár korábban utaltam rá)
nem lehetett feljutni. Viszont közvetlenül a tengerparton
a fák között található parkoló
alkalmasnak tünt a "mobil" rádiózásra.
A fáradtság nagy úr, úgyhogy erre csak
másnap délután került sor. A fõszerep
addig a berendezkedésé, fürdõzésé
és a pihenésé volt. Az elsõ bekapcsolás
rövidre sikerült mert bár minden jól mûködött
adás oldalon, ezen a délután olyan süketek
voltak a sávok, hogy már-már a vevõ
hibájára kezdtem gyanakodni. Este mikor családom
nyugovóra tért erõt véve szûnni
nem akaró fáradtságomon újból
felállítottam a 3 sávos GP-t és megkönnyebbülve
tapasztaltam, hogy az állandóan jelenlévõ
7-es erõsségû zaj felett hemzsegnek az állomások
14 megán (GMT 21 h körül). Bekapcsolva a DSP-t
a helyzet tovább javult. Csináltam néhány
próba QSO-t , hogy szokjam az új hivójelet.
Fõleg az európai állomásokkal volt tele
a sáv, nagyon nehéz volt üres helyet találni
(mint késõbb sokszor bebizonyosodott még nehezebb
volt megtartani azt). Sohasem voltam híve a QRO-nak, de a
két hét alatt sok bosszankodástól mentett
volna meg egy jó végfok! Azért nem panaszkodom,
a 2m-es antenna "magasság" ellenére szépen
jöttek az állomások (este EUROPA tolongott meg
sok JA, hajnalban jöttek a W-k, napfelkeltekor csatlakozott
néhány PY, VK és ZL). Másnap
feláldozva délutáni sziesztámat megállapítottam,
hogy nem sokat vesztek ha a nappalokat "átlagos túristákhoz"
hasonlóan töltöm, ugyanis minden sáv "döglött"
volt. Hébe-hóba tünt elõ a nagy és
állandó zajból egy-egy európai állomás.
Napközben sokat fürödtünk, napoztunk és
élveztük az appartmantelep nyújtotta eleganciát
és kényelmet. Utazási irodánk nagyon
szépen kidolgozott utastájékoztatója
több útvonalat is ajánlott a sziget felfedezésére,
de az egy hétbe sajnos csak két délutáni
túra fért bele. A látottak alapján kezdtük
megérteni honnan kapta a "Szépség szigete"
elnevezést ez a páratlan sziget. Három-négy
óránál többet egyik éjszaka se
rádióztam (annak már a család és
az autó akkumulátora (2x74 Ah) se örült
volna HI). Fõleg a 10 és a 14 megát favorizáltam
kizárólag CW üzemmódban s bizony nagyon
jó lett volna egy laptop (hát még a QSL lapok
irásakor HI). A TK körzetbõl 1064 QSO született.
Kellemes meglepetés volt az elsõ bevásárlás
is mert az "üdülõfaluszéli" szupermarketba
belépve rögtön a TESCO-ban éreztük
magunkat. A belsõ kialakítás, a választék
és az árak is kisértetiesen hasonlóak
voltak. Kivételt csak a húsáruk képeztek,
azok bizony kétszeresébe kerültek mint nálunk
(lehet, hogy a nagy port vert járványoknak köszönhetõen).
A sokadik kellemes meglepetés kiköltözésünk
napján ért bennünket, ugyanis nem kellett kifizetni
a - katalógusban kötelezõnek feltüntetett
200 FR-os - takarítási díjat! Jókedvüen,
szép emlékkel telve vágtunk neki az elõttünk
álló 150 km-es, csodálatos tengerparti útnak,
végállomás Bonifácio a kompkikötö.
Útközben megnéztük a Palombaggia-i öblöt
(melyre szintén az utastájékoztatónk
hívta fel a figyelmet) amit méltán tartanak
Korzika legszebb öblének (lásd fényképek).
Bonifacióból indult a komp (amely
fele akkora se volt mint az elsõ) Szardiniára. A kompkikötõhöz
egy olyan meredek és kacskaringós út vezetett
le, hogy - útunk során elõször - komolyan
kezdtem aggódni azért, hogy képes leszek-e
még a komp elõtt megállni (feleségem
szegény a kézifékbe kapaszkodott HI). Ennél
már csak a visszafelé történõ kapaszkodás
volt veszélyesebb, amikor is -egy jó nagy kocsisorral
a nyomomban- még 1-esben is majdnem lefulladt alattam a Transit
(fél kilót biztos fogytam azalatt a pár perc
alatt).
A két sziget 14 km távolságra
van egymástól (tiszta idõben szépen
látszanak a szomszédos partok) így egy óra
múlva már ismét olasz területen kocsikáztunk
(a vámnak itt sincs nyoma se). Második állomáshelyünkig
csak 55 km-t kellett vezetni. A táj sokat változott,
Szardinia sokkal kevésbé kiépített (gyérebben
lakott), a táj is kopárabb (néhol már-már
holdbéli), hegyeket (aminek látványához
Korzikán már annyira hozzászoktunk) is csak
a távolban láttunk.
Kempingünk egy fenyõligetben közvetlenül
a tengerparton helyezkedett el. A portás nevemen szólított
(nem sok magyar kocsi járhatott itt elõttünk)
s bár csak egy bungallow volt lefoglalva megkaptuk a kemping
legszebb lakosztályát legnagyobb meglepetésünkre.
Az igazat megvallva végig valami mûhibára gyanakodtunk
s csak miután végleg távoztunk a kempingbõl
és semmilyen plusz költséget nem terheltek ránk
(még a kötelezõ takarítási díjat
se kellett kifizetni) tudtunk igazán örülni!
Lakosztályunk a kemping legszebb (és
legmagasabb) részén helyezkedett el, minden
ablaka a tengerre nézett és legalább két
családnak tervezték. Tökéletes QTH-nak
is bizonyult. Az autómban ülve semmi se akadályozta
a kilátást és a rádióhullámok
terjedését. A napi beosztás nem változott,
igazi meglepetést az okozott, hogy az elsõ CQ-mra
HA6NL Laci barátom válaszolt (a két hét
alatt összesen csak 14 magyar állomással sikerült
összejönnöm, a QSL lapok az irodán keresztül
már úton vannak). Az IS0 nem nevezhetõ ritka
prefixnek mégis itt (talán a jobb fekvésû
QTH-nak köszönhetõen) több QSO született,
számszerint 1183. A fenyõfák adta lehetõséget
kihasználva a második nap telepítettem egy
negyedhullámú ferdén kifeszített "long
wire-t" a 80 m-re. A "halott sáv" és
a hangolási folyamat során fel-felvillanó töltésellenörzõ
lámpa elvette a kedvem a további kisérletezéstõl.
Szardinia sokkal nagyobb sziget mint Korzika, az
egy hét így még kevesebbnek tûnt a sziget
felfedezésére. A Costa Smeraldát (Smaragdzöld
Part) - melynek szépsége vetekszik a már említett
Palombaggiával - azért nem hagytuk ki s bár
egy hibás autóstérkép miatt elõször
túlmentünk rajta, megérte visszafordulni. Az
igazság az, hogy a szigetnek ez a része (keleti) sokkal
szebb mint a nyugati ahol a kempingünk található
és ugyanez valószínüleg igaz a többi
általunk még nem látott (egyenlõre HI)
részére is.
A bolti árak megegyeznek az olaszországi
árakkal (kb 20%-al magasabb mint a magyar, az alapvetõ
élelmiszerek terén). érdekes módon az
éttermi árak szerintem barátságosabbak.
Nagyon gyorsan elrepült ez a hét is.
Nagy út várt ránk hazáig. A kompok indulásához
igazodva visszafelé úgy szerveztük, hogy egy
teljes napunk maradt még Korzikára. A vakácíót
egy Palombaggia-i fürdõzéssel koronáztuk
meg, este pedig már hazafelé vitt minket a komp. Szombat
éjfél körül értünk révbe.
Hazafelé már ismert úton, kötöttségek
(komp) nélkül gyorsan haladtunk. Hétfõn
(jún. 26-án) reggel már Magyarországon
reggeliztünk. Nagyon jó volt ott lenni, de legalább
olyan jó volt haza érkezni.
Szeretnék elnézést kérni
azon amatõrtársaimtól akik túlságosan
is részletesnek találták élménybeszámolómat
az utazásról és keveselték a "rádiós
részt". Talán a konkrét árak és
a cégnevek is visszatetszõek lehetnek. Célom
semmiképp se az ingyen reklám és a dicsekvés
volt. Gondolat ébresztõnek szántam és
talán így teljes a kép. S ha a jövõben
meghallok egy magyar amatõrt ezekbõl a körzetekbõl
rádiózni nagyon boldog leszek mert talán épp
ez a kis iromány adta meg a kezdõ lökést
egy csodálatos nyaraláshoz vagy egy sikeres DX expedicíóhoz.
Sok szép DX-et , jó egészséget
és minden jót kivánok !
Üdvözlettel: Jenei András - HA0NNB
|