A jakartai rádióamatõrök egy csoportja, az Indonéz Rádióamatõr Szövetség (ORARI) támogatásával kitelepülést tervezett az Ezer szigetek (Seribu Islands) egyik gyöngyszemére a Semut Kecil - magyarul Kis Hangya - szigetre. Utóbb kiderült, a sziget neve nem nélkülözte az élõvilágával kapcsolatos névválasztást, csupán annak kicsisége - mármint a hangyáké - nem volt helytálló. 

A kitûzött cél, az 1993-óta nem hallott OC-177 IOTA körzet megszólaltatása és egyben a CQ WW DX Ph versenyen való részvétel volt. 

Az akció fõ szervezõje Wisnu, YB0AZ és Budi, YB0HD volt, akik nagy örömömre engem is meghívtak az operátorok sorába. Elõször szeptember végén gyûltünk össze a tervezett résztvevõk, megbeszélni, hogy ki milyen berendezéssel tud hozzájárulni a sikerhez, illetve mely cégeket keressünk meg szponzorként. Az alapvetõ lehetõséget, a szállást és egy gyorshajót az utazáshoz a sziget tulajdonosa Martina Wijaya asszony, az ORARI tagja biztosította, csupán a  hajó és a sziget aggregátorának üzemanyagát kellett megvásárolnunk. A felszerelések kiszállítását egy másik, egy "lassú-hajó" tulajdonosa Paulus, YD0LFM és fia Daud, YD0NFM ajánlotta fel. 

A sziget környezettanulmányozására október 19-én terveztünk kihajózni, de az elnökválasztást övezõ zajos körülmények miatti többszöri csúszás után, erre csak 22-én került sor. Egy gyorshajóval, a "felderítõ csoport", YB0AZ, YB0HD, YD0FIM, Soma fiam és jómagam, 1 óra 20 perc alatt értük el a korallzátonyok között lévõ Semut Kecil szigetet, ami Jakartától mintegy 70 km-re északra van. A gyönyörû napos idõben, a smaragdzöld víztükörben nagyszerû látványt nyújtott a kis sziget, amely valóban kicsi, mintegy 120 méter átmérõjû. A szigeten található bungalók, a 20 méter magas  
rácsos-antennatorony, a 3x10 kW-os generátor kiváló lehetõséget kínált a rádiózásra. A felsõsávos antenna helye a torony tetején adott volt, de elsõ pillanatban gondot jelentett az alsósávos dipólok telepítése. Felmerült a  torony, mint vertikális antenna lehangolásának ötlete is. A szükséges és pontos instrukciókat meg is kaptam a HA4XG Gézától, de végül ez most elmaradt. Az elsõ benyomások alapján a szigetet alkalmasnak találtuk a kitelepülésre a megfelelõen kulturált szálláslehetõségek, valamint a rádiózáshoz szükséges körülmények szempontjából is. 

A napközben szerzett tapasztalatokat még aznap este az én QTH-mon, üdítõ és  
aprósütemény mellett osztottuk meg a tervezett résztvevõkkel. A kellemes beszámoló mellett, kellemetlen volt az a hír, hogy az Indonéziát sújtó pénzügyi-gazdasági válságra hivatkozva senki sem szponzorálja utunkat. Gyors elhatározás alapján, egyéni felajánlás keretében adtuk össze a szükséges anyagi fedezetet. Szociális érzékenységüket és igazságosságukat  
mutatja, hogy a kevésbé módos tagoktól nem kértek felajánlást. 

Az indulás elõtti este újra összejöttünk a központi rádióklubban, ahol kialakult a végleges, az utazó csapat, megerõsítésre került a szükséges berendezések listája. Ismételten megkérdezték tõlem és a fiamtól, hogy étkezés tekintetében van-e valamilyen külön kérésünk. Mi ennek még a gondolatát is elhárítottuk, mondván: mindent megeszünk, amit a többiek. Utóbb kiderült, ez csak részben volt igaz, mert néhány specialitásból csak egy-egy csipetnyit kóstoltunk. Ezzel együtt valóban mindig volt olyan étel - naponta háromszor fõzött a xyl Ellita, YD0ETA és xyl Jeanne, YD0GST- ami a mi ízlésvilágunkhoz is közelálló volt és szívesen elfogyasztottunk.  
Összességében  egy dekát sem sikerült lefogynunk. HI! 

Másnap reggel, 28-án, csütörtökön a helyi szokásoknak megfelelõen mintegy egyórás késéssel gyûlt össze a csapat, részben a Yaht-kikötõben ahol a gyorshajó, részben pedig az "öreg-kikötõben", ahol a "lassú-hajó" horgonyzott. A bepakolás után, kevéssel 10 óra után indultunk. Én a lassabb utazást választottam, mondván, ez a hajó többet úszik, mint repül. Mivel az összes ivóvíz, élelem, rádiós-felszerelés a "mi" hajónkra került, mi vontattuk a jet-ski-t (Wisnu szerezte kölcsön), így még annál is lassabban  
haladtunk. Az egyébként 3,5-4 órás utat 7 óra alatt tettük meg, aminek egyhangúságát csökkentette az üzemanyag felvétel és az azt megelõzõ manõverek közben a átonyra-futás. Nagyon érdekes volt, hogy milyen jól megfért a régi, fából épített tradicionális kishajó és a csúcstechnika, amit a GPS helymeghatározó és iránytû, valamint az ultrahangos mélységmérõ-radar képviselt. A hosszú utazást a Wisnuval folytatott tartalmas, a felépítendõ állomással, a forgalmazással kapcsolatos beszélgetés tette kellemessé. Délidõben megebédeltünk - fõtt rizs, sült virsli - és "vidáman" gondoltunk az akkor már a szigeten levõkre, akiknek se vizük, se ennivalójuk, de még rádiójuk sincs. Mint megérkezésünkkor kiderült "aggodalmunk" jogos volt, mert szomjasan, éhesen és unatkozva pásztázták a horizontot, mikor tûnik fel a távolban hajónk sziluettje. 

Megérkezésünk után, - akkor már elmúlt 5 óra - felgyorsultak az események.  
A kipakolással egyidõben gyorsan feltettünk egy Hy-Gain mérõszalag dipólt 14 megára, nem magasabbra, mint 4m a vízfelszín fölött, majd egy készüléket beüzemelve Wisnu megcsinálta az elsõ összeköttetést a 7A0K hívójellel, újra aktivizálva az OC-177 IOTA szigetet, amely 1993-óta "hallgatott". Aznap estére már nem is jutott másra idõ, de egy állomás már folyamatosan mûködött, az operátorok sikeresen birkóztak a fegyelmezetlen európai pile-uppal. 

Pénteken reggeli után kezdtük a terveknek megfelelõ struktúra kialakítását, a hat sávon mûködõ nagyteljesítményû állomás és tõle mintegy 50 méterre egy 100 wattos WARC-sávokon üzemképes állomás kiépítését. Felkerült a torony tetejébe a központi rádióklubból leszerelt 3 sávos 5 elemes KLM beam, kialakultak a 160, 80 és 40 méterre szóló dipólok. Ugyancsak elkészült egy dipól a három WARC sávra. Helyükre kerültek a berendezések, a LOG-vezetõ számítógépek és immáron többsávon beindult az állomás. A 2 méterre is telepítettünk egy berendezést, ami FM üzemben a jakartai állomásokkal tartotta a kapcsolatot és folyamatosan tájékoztatott az expedíció  
munkájáról. Ez utóbbi állomás, mint "segélykérõ" kapcsolat is szerepelt, szükség esetére, amely állapot szerencsére nem következett be. Ebéd után, a tikkasztó hõségben alkalom nyílt egy könnyû fürdésre és szunyókálásra is. 

A folyamatos forgalmazás mellett bõven jutott idõ a pihenésre: a felszínen úszva a kristálytiszta vízben megfigyelni a színpompás korallokat, megjavítani, majd élvezni a jet-ski-t, vagy csak egyszerûen úszkálni. Készültünk a hallomásból ismert gyönyörû naplemente megtekintésére is, de ennek sajnos ellene szólt a felhõsödõ égbolt, az erõsödõ szél. Mint késõbb kiderült, az Indiában nagy károkat okozó ciklon, menetben arrafelé, a szélével minket is útbaejtett és az egyébként tükörsima víz ugyancsak  
felkorbácsolódott. Ezt másnap Soma fiam is megerõsítette, aki Dauddal kiment egy tengeri horgászatra. Elmondásuk szerint olyan hullámok voltak, hogy nem gyõzték a becsapódó vizet "kicsapkodni" a hajóból és megérkezés után hányingerre panaszkodtak, amit csak egy korty, jó hazai házipálinka (szilva) tudott csillapítani. Nem is ettünk halat aznap! HI! 

A verseny során megmutatkozott, hogy nagyon jó operátorok vannak a csapatban és õk erre különösen büszkék is. Kérdezték tõlem, hogy tudok-e jól versenyezni, amire nem hivalkodva mondtam, hogy szerintem igen, de már lassabb vagyok mint fiatal koromban. Ezek alapján nekem, az elõzetes idõ-operátor tervezetben másod-operátori szerepet terveztek. Ez, azután a verseny során felborult és egyedül maradtam. Nem gondolták, így kicsit meglepõdve tapasztalták, hogy nekem is megy a 170-210 QSO átlag. Ezek után szinte érezhetõen változott a legjobb, "büszke" operátoraik hozzám való viszonya. A versenyben elkövetett komoly taktikai hiba volt, hogy az alsó sávokra nem jutott megfelelõ figyelem, így az ott megszerezhetõ pontok és szorzók nagyon hiányoznak a végeredménybõl. 

A WARC sávokon való munkának - a verseny alatt csak távíróztunk - nem nagy  
keletje volt. Egyáltalán a távírózás - néhány kivételtõl eltekintve - nem erõssége és ezzel együtt nem kedvelt üzemmódja az YB állomásoknak. Azért voltak próbálkozások, de amikor kinyílt a 18 mega Európa irányába, többen fejezték ki örömüket, amikor, még ha fáradtan is, de átvettem a billentyût. 

A szabadidõben jókat beszélgetve vasárnap este már elültettem egy közös magyar-indonéz IOTA expedíció gondolatát, kiemelve, hogy otthoni barátaim kivétel nélkül, mind távírón, mind pedig fónián kiváló, nagy tapasztalatú operátorok. Nem ellenkeztek a gondolattal, de mindannyian tudjuk, hogy ehhez szükséges az érvényes rendeletek rugalmasabbá tétele, engedélyezve a rövid látogatások során is a rádióamatõr forgalmazást. 

A terjedéssel és a körülményekkel kapcsolatban megállapítottam, hogy ritka és kivételesen jó QTH volt a sziget. A sós tengervíz, a talaj vezetõképessége, a minden irányban tökéletesen "sík" terep és az ember keltette zajforrásoktól való távolság ideális körülményeket biztosított a rádiózásra. Ezt el is mondtam abban a mintegy másfél perces riportban, amelyet Ade, YB0NU, az Indonéz Állami Televízió riportere készített az expedíció munkájáról, és amit már vasárnap este, az itteni TV-híradóban  
bemutattak. 

A rádiós élmények mellett kijutott a helyi élõvilág egyik reprezentánsa, egy kb. 1,5 méteres gyík éjszakai látogatásából és rajzfilmbe illõ menekülésébõl. Történt ugyanis, hogy az épület alatti tengerrészben élõ hüllõ hajnalban bemerészkedett a központi épületbe, ahol többen aludtunk. Mozgolódásunktól megijedve menekülni próbált, de ahogy a padlón szaladva akart irányt változtatni, kikapartak a körmei - nyomai ott vannak most is - és "hasraesve" csúszott az ajtóig, majd azon kirohanva csobbant a tengerbe. Elgondolni is rossz mi lett volna, ha éppen minket szagolgat, amikor  
felébredünk!? 

Vasárnap este a szûnni nem akaró szél, a háborgó tenger egyre nagyobb aggodalmat keltett bennem, - alföldi gyerekben - hogyan fogunk hétfõn hazajutni. Szerencsére reggelre elállt a szél és a korallzátonyok között hamar lecsillapodtak a hullámok. Az antennák és az állomások lebontása, a berendezések vízálló becsomagolása szakszerûen és gyorsan megtörtént. Tíz után néhány perccel intettünk búcsút a szigetnek és mondtuk "viszontlátásra, jövõre veletek ugyanitt". Az elfogyasztott vízzel és  
élelemmel könnyebb hajón, egy hullámos szakaszon is átkelve, délután kettõre értünk Jakartába. 

Nagyon kellemes néhány napot töltöttünk egy "paradicsomi szigeten". Mindaz, amit itt leírtam személyes élmény, a tényeket, információkat és fényképeket az expedíció honlapján  találod meg: 

http://www.qsl.net/7a0k

73 Sanyi HA7VK / YB0AVK